Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
6. FINOMKERÁMIA IPAR
A régebbi kőedénygyár épületei a Bélkő lábánál, az apátsági templom mellett álltak, a régi kolostor helyén, s 1835 körül itt kezdett termelni az üzem Schnir András bérlete idején. A gyár épületeként az a paplaknak emelt ház szolgált, amelynek alapjait 1750. július 11-én Gusztinyi János kanonok, papneveidei kormányzó rakta le. Erdődy egri püspök azt tervezte, hogy az egész települést áttelepíti a ciszterci apátság köré. Ez nem valósult meg, s az épületet hosszú ideig remeték lakták, 1827-ben fürdőházzá alakították, majd posztóüzemmé, s végül 1835-ben itt állították fel az apátfalvi kőedény gyárat. 41 4 Aue József arra kényszerült, hogy Bélapátfalva délnyugati szélén álló, 1814-től 1847-ig papírmalomként használt épületben rendezze be a gyárat. 41 5 Ezt az épületet 1847. augusztus 28. után átalakították kőedénygyárnak, építettek egy kisebb kemencét, ahol Aue bérlete idején mindössze 3-4 korongost foglalkoztattak. 41 6 Aue 12 évre bérelte a manufaktúrát évi 500 váltóforintért, s bár jelentősebb építkezésekbe fogott, amihez 2000 forintot felvett, mégis csődbe jutott. Ezért 1850 tavaszán bírói döntéssel kiutasították a haszonbérletből. 41 7 A falu délnyugati vége nem volt tartós építkezésre alkalmas, sőt vadvizek is járták. Ezért, amikor 1850-ben új bérlőkként Földváry Lajos és Földváry Sándor testvérek átvették az üzemet, még egy ideig két telepen létezett a kőedénygyár. A Földváry testvérek 1850-től 1866-ig bérelték az apátfalvi kőedénygyárát. 1854-ben, úgy tűnik, mindkét helyen folytatódott a gyártás, ugyanakkor jelentős építkezéseket is végeztek. 1854-ig építettek egy nagy égetőházat 2 égetőkemencével, egy festő- és két berakószobával, továbbá egy festő- és korongszobát, egy iszapházat és agyagszárítót. A Bélkő alatt meglévő 3 vízimalmot kavaró- és törőmalommá alakítottak át. Az agyagot a határban 4 bányász termelte, a helybeliek fuvarozták az üzemhez. Az agyagot Jósvafőről hozott fehér homokkal keverték. A manufaktúra alkalmazott 14 korongozót, 6 festőt, 1 fénymázolót, 6 égetőt, összesen mintegy 40 főt foglalkoztattak. A munkások zöme külföldi volt, mindössze 6-7 magyar dolgozott itt. 41 8 1885-ben, az akkor 2 helyen bányászott agyagot először vegyelemezték. 41 9 1905-ben Kalecsinszky Sándor újból ismertette az apátfalvi agyagot. Tőle tudjuk, hogy az agyagot az Egri Érseki Papnevelő Szeminárium birtokán, „az erdő alja" határrészen, a Czakod nevű határhelyen bányászták a község déli részén. Ez időben az agyagbányát bérelte az apátfalvi gyár. Az agyagbányát kezdettől fogva külszíni fejtéssel művelték. Évente 2000 q nyers agyagot termeltek ki, amelynek a felét kőedénygyártáshoz, míg a másik felét tűzálló tégla készítésére használták fel. 1899-től az apátfalvi keménycserépgyáron kívül az ózdi vasgyár is szívesen használta tűzkemencék készítésére a jó minőségű apátfalvi agyagot. 42 0 41 4 KUBINYI F.-VAHOT I., 1854. 88-89.; FÉNYES E„ 1851. II. 29. 41 5 FÉNYES E., 1851. II. 29. 41 6 KATONA I., 1972. 260. 41 7 KATONA I., 1979. 26. 41 8 KUBINYI F.-VAHOT I., 1854. 89-90. 41 9 MATTYASOVSZKY J.-PETRIKL., 1885.52-53. 42 0 KALECSINSZKY S., 1905. 36. 85
