Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
6. FINOMKERÁMIA IPAR
A Földváry testvérek idején jelentős a változás, mert 1851-ben, a bérletük kezdetén még csupán 11 korongozót, ill. agyagkészítőt, 1-2 festőt és 4 égetőt alkalmaztak. Az első gyárigazgató Hüttner József volt 1851-ig. 42 1 Földváryék működése idején kialakult egy jellegzetes - ma már apátfalvi stílusnak nevezett - terméktípus, ahol a magyaros virágokat máz feletti eljárással, finom porcelánfestéssel készítették a festők. Ez a rózsákból, tulipánból és más kisebb virágokból komponált díszítésmód kedveltté, keresetté tette készítményeiket a falusi és városi lakosság körében egyaránt. 42 2 Gyártmányaikat helyben, valamint Miskolc, Eger, Pest, Gyöngyös városaiban értékesítették. A nagykereskedőknek 15% kedvezményt adtak, akik ugyanakkor vállalták a szállítás költségeit. 42 3 Eredményesen vezették az üzemet, s mivel nem voltak a kőedénygyártásban jártasak, ezért szakembereket alkalmaztak igazgatóként. Az üzemet is fellendítették, kifizették az Aue József-féle 900 forintos tartozást, s 1854-es adat szerint 70 000 forint bruttó termelési értéket állítottak elő. A mintegy 700 Pft alaptőkével rendelkező üzem évente 35-40 000 forint értékű árut termelt, s 500 forint haszonbért fizetett a szemináriumnak. 42 4 1866. október 1-től újabb 10 évre haszonbérbe kínálta a manufaktúrát az egri papnevelő intézet. 42 5 így azután 1867-ben a Földváry testvéreket Dubrovszky Sándor kassai származású bérlő követte. A gyár termelése - az 1870-es évek végi fellendülés ellenére - csak annyit nőtt, hogy Dubrovszky, mint bérlő, haláláig megmaradhatott, sőt azután 1884-ben a papnevelde a feleségével, Kerekes Terézzel is szerződést kötött. 426 1890-ben Remenyik Béla kötött 6 évre szerződést a cserépgyárra, de csak igen rövid ideig, 1891-92-ben volt bérlő, s átmenetileg 1890-95 közt a korábbi bérlő fia, Dubrovszky Antal vezette a vállalatot. A manufakturális viszonyok jellemzők Dubrovszky Sándor bérletére és az azt követő időszakra, mert az üzem felszerelése 3 vízimalom, 12 lábkorong, s 2 kemence volt. Mechanikai gépi erőt nem alkalmaztak. 42 7 Tehát az üzem még egy XVIII. századi manufaktúrák típusjegyeit viselte. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1891. I. 27-i jegyzőkönyve szerint Remenyik Béla bérletbe lépéséig a bérlőváltás miatt az üzem szünetelt. Azt jegyezték fel, hogy vízierővel dolgoztak, technikai felszereltségük sok kívánnivalót hagy maga után, s a fejlődés akadályaként megemlítették az Eger-Borsodnádasd közti vasút hiányát. 428 1892-ben - a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara adatai szerint - 25-30 munkást alkalmaztak a keménycseréptárgyak készítésénél. 42 1 MOLNÁR L., 1966. 218. 42 2 MOLNÁR L., 1966. 217-233. 42 3 KUBINYI F.-VAHOT I., 1854. 90. 42 4 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1969. 544. 42 5 Eger, 1866. VIII. 30. 296. 42 6 KATONAI., 1978. 116-117. 42 7 MOLNÁR L., 1969. 222. 42 8 BAZ. ML. IX-201/2. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara Gyáripari Törzskönyve. 1925-30. 86
