Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT
1763-ban Textori Ferenc gyöngyösi kőfaragó bérbe vette a kőbányát Fuxreiter Keresztély gyöngyösi kőfaragóval együtt. 28 2 A malomkőbányát ifj. Fuxreiter Keresztély kőfaragó bérelte 1764-től 1770-ig évi 30 frt-ért. 1778-ban már két bányát (a malomkővágót és egy másikat) 30-30 frt-ért árendálták Fuxreiter Krisztián és Joannes Kramberger. 1780-tól a két helybeli kővágót Fuxreiter Keresztély és Tóth Mihály bérelte 50, ill. 30 frt-ért 1785-ig. 1790-95 között a kőbányákat Andreas Hunderberg és Fuxreiter Antal kőfaragók árendálták 50, ill. 40 frt-ért. 28 3 A malomkőfejtés a XVIII. században újabb reneszánszát élte. A solymosi malomkő ára 1746-1760 között feleannyiba került, mint a felvidéki Újbányáról származó kő. Az olcsó malomkő kelendőségét segítette, hogy a jelentősebb hazai malomkőfejtők távol estek (pl. Sárospatak, Újbánya, Vác), s a szállítás megdrágította az onnan származó kövek árát. A tágabb környék falvai, Gyöngyös és a Mátra vidékének jelentős része a daráló köveket, malomköveket, itt szerezték be. 1753-ban egy malomkő ára 50 forint, 1769-ben 17 forint volt. 1799-ben a gyöngyösi ún. Képmalom 5 forint 30 kr-ért vásárolta a solymosi malomkövet. Az 1799-es püspökségi leltárban szerepel a kőfejtő háza, amely kőből épült, fapadlója volt. Ez a zsindellyel fedett épület 3 szobából, 2 konyhából, éléskamrából, 20 akós pincéből állt, s a kővágó költségén épült. 28 4 1802ben 22 forintot, 1804-ben 35 forintot fizettek egy-egy készre faragott malomkőért. 28 5 1803. május 13-án Kitaibel Pál ezt írta a naplójába: „A Solymosi kőbányákban látható kőzet (...) egészen más, mint a gyöngyösi. Ajtófélfának, ablakkeretnek, alapzatnak dolgozzák fel. Alatta más kőzet is akad (...) tiszta vörösesbarna, ez keményebb és malomkőnek dolgozzák fel". 28 6 A kőbányászathoz használt vasszerszámokat állandóan élesíteni kellett. Erre a célra a bánya mellett felszerelt kovácsműhely működött. A község 1854. évi összeírásában megtaláljuk a helyi kő- és malomfejtővel kapcsolatos építményeket; 2 kovácsműhelyt lakásokkal, a kőfaragó házát s egy urasági házat a kocsisok részére, 28 7 akik a követ fuvarozták. 1868-ban még rendszeresen készítették a malomkövet. 28 8 1904-ben az itt fejtett kő mennyisége naponta 10-15 igáskocsi, viszont nagyobb megrendelések alkalmával 100 igás is szállította a követ az Alföldre. A követ nyersen és faragott formában Szegedre és Szolnokra fuvarozták. 28 9 1904-ben is vásárolták a vízimalmok számára a solymosi őrlő köveket. 29 0 1905-ben írták a faluról: „Lakói főleg faárukkal és malomkövekkel kereskednek" . m A malomkőbányászat a Kis-hegy elkovásodott tufájára települt. A folyamatos, több évszázada tartó bányászat következtében hatalmas felhagyott üregek keletkeztek, amelyek ma is láthatóak a felszínen. A kis-hegyi Malomkőbarlang az 1890-es években már 28 2 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1969. 411. 28 3 HML. XII-3/a/357. Conscriptio Gremialis 1764-1795. 28 4 HML. XII-3/a/86. Liber. 79/2 Eszterházy leltár, 1799. 655-656. 28 5 NAGY Gy., 1964. 116-117. 28 6 GOMBOCZ, E., 1945. 2. 706. 28 7 NAGY Gy., 1964. 133. 28 8 MONTEDEGÓI ALBERT F., 1868. 392. 28 9 SCHAFARZIKF., 1904. 129. 29 0 SCHAFARZIKF., 1904. 129. 29 1 GYÖRGY A., 1905. 407. 67
