Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT
teljesen elpusztult. 29 2 A helybeli malomkőfejtés a XVII-XVIII. században a Csáki-hegyen is folytatódott, s ennek nyomaiként keletkezett üregek, barlangok ma is megtalálhatók a terepen. 29 3 Az I. világháború után - 1920-ban - alakult meg a Mairovitz és Barna-féle egyesített kőbánya vállalatok jogutódjaként a Solymosi és Farkasmályi Kőbánya Rt. Ez a gyöngyösi székhelyű vállalat 1936-ban is gyártotta a kemény, de jól faragható kőzetből a malomkövet. 29 4 Az első világháború után nagy fellendülés következett be. Ebből az időből származik a kőbánya „Lila kőbányának" történő elnevezése, amely a kibányászott kő színére utal. Ez időben már a követ robbantással jövesztették. A robbanás során kitermelt nagyobb kődarabokból kerültek ki azok a hasított kövek, amelyek további megmunkálásra alkalmasak voltak. Készítettek szegélyköveket, lépcsőket, szobortalapzatokat, mellvédeket, ablakpárkányokat, épületdíszítő elemeket s lábazatokat, amelyet „ciklopnak" neveztek. Ezeket a faragványokat kézi szerszámokkal készítették el. A kőfaragók a bányafaltól, ahol a kitermelés folyt, kb. 80-100 m távol dolgoztak fabakon vagy kőből épített, ún. „holpang"-okon. Ide szállították vasúti lapos kocsin a hasító szakmunkások által előkészített követ, amelynek a méretei már eleve meghatá29 2 LEGÁNYI F.: Múzeumi napló. I. 421. 29 3 NAGY Gy., 1964. 87-88. 29 4 LADÁNYIM., 1936. 184. 7. kép. A malomkő faragása és egyenlítése KósK., 1980. 298. 68