Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT

teljesen elpusztult. 29 2 A helybeli malomkőfejtés a XVII-XVIII. században a Csáki-he­gyen is folytatódott, s ennek nyomaiként keletkezett üregek, barlangok ma is megtalál­hatók a terepen. 29 3 Az I. világháború után - 1920-ban - alakult meg a Mairovitz és Barna-féle egyesí­tett kőbánya vállalatok jogutódjaként a Solymosi és Farkasmályi Kőbánya Rt. Ez a gyöngyösi székhelyű vállalat 1936-ban is gyártotta a kemény, de jól faragható kőzet­ből a malomkövet. 29 4 Az első világháború után nagy fellendülés következett be. Ebből az időből szárma­zik a kőbánya „Lila kőbányának" történő elnevezése, amely a kibányászott kő színére utal. Ez időben már a követ robbantással jövesztették. A robbanás során kitermelt na­gyobb kődarabokból kerültek ki azok a hasított kövek, amelyek további megmunká­lásra alkalmasak voltak. Készítettek szegélyköveket, lépcsőket, szobortalapzatokat, mellvédeket, ablakpárkányokat, épületdíszítő elemeket s lábazatokat, amelyet „ciklop­nak" neveztek. Ezeket a faragványokat kézi szerszámokkal készítették el. A kőfaragók a bányafaltól, ahol a kitermelés folyt, kb. 80-100 m távol dolgoztak fabakon vagy kőből épített, ún. „holpang"-okon. Ide szállították vasúti lapos kocsin a hasító szakmunkások által előkészített követ, amelynek a méretei már eleve meghatá­29 2 LEGÁNYI F.: Múzeumi napló. I. 421. 29 3 NAGY Gy., 1964. 87-88. 29 4 LADÁNYIM., 1936. 184. 7. kép. A malomkő faragása és egyenlítése KósK., 1980. 298. 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom