Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
2. SZÍNESÉRCBÁNYÁSZAT
A település határának a keleti részén viszont még dolgozott ekkor a Pál Bányatársulat, amelynek 4 bányatelke volt, s amelyen 2 táróban a 95 öl hosszú Pál- és 40 öl hossznyi József-táróban folyt a munka. Ez idő tájban az oroszi bányák területén 3 munkás- és 1 tisztviselői lakás volt. 7 4 1859-ben a területen járt Szabó József geológus, aki megemlíti, hogy Orosziban mindössze csak 3 bányát műveltek, amelyek külön-külön egyenként 200-250 öl hoszszúak voltak. 7 5 A Pál Bányatársulat 1861-ben, miután gazdaságilag kimerült, az akkor létesült Mátrai Bányaegyletbe beleolvadt. A Bányaegylet csak néhány évig folytathatta a feltárásokat. Ezalatt a Péter-Pál-tárót 380 m hosszan kihajtottak, amelynek segítségével 4 télért érintettek. A Bányaegylet 1866 körül teljesen abbahagyta a falu körzetében a telérek feltárását, mivel a működését a recski bányaműveletekre koncentrálta. Gyöngyösorosziban csak néhány bányajogosítványt tartott meg, és az itteni ércbányászat közel 60 évig szünetelt. 7 6 Az egri érseki sematizmusok adatai alapján kiderül a gyöngyösoroszi bányákban foglalkoztatottak száma. 1847-1867 között szerepel a Fodina = Aranybánya külterületi népessége, amelyet elsősorban munkáslétszámnak értelmezhetünk. 1847 előtt nem található meg az oroszi bánya népessége a sematizmusokban. A bányánál 1847-1849ben 6-16 fő, 1853-1859 közt 20-44 fő, míg 1860 után 8-13 fő lakott. 1867 után Gyöngyösoroszi Aranybánya külterületi népessége nem változott. Fenntartással kezelhető Borovszky Samu adata, amely szerint a helybeli ércbányászat 1860 körül megszűnt, mert tűzvész következtében megsemmisült. 7 7 1862-től - s ez tény - az oroszi bányát a recski Mátrabánya Társulat működteti. 7 8 A XIX. században a területen nagyobb tömegű ólomérc feltárására nem került sor, ugyanakkor a cinkércet (szfalerit vagy cinkszulfid), amiből a legtöbb volt a telérekben, a korszakban értéktelennek tartották, mert azokat kohósítani nem tudták. Hasonlóképpen kevésbé értékes volt a kalkopirit (réztartalmú vasszulfid), ill. a pirit (vasszulfid) is. Érhető, hogy emiatt a bányászkodás közel félévszázadig - 1866-1926 között - szünetelt. 1926 első felében az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. a kincstári zárt kutatmányokat felölelő bányajogosítványokat megszerezte, és 1926 novemberében érckutatási kirendeltséget létesített Gyöngyös székhellyel. 1926-1931 között a részvénytársaság Gyöngyösorosziban feltáró munkákat végzett. A vállalat mintegy 1 millió pengőt fordított kutatásra. Ekkor hajtották ki részben a Péter-Pál-aknát, a Károly aknát, a Károly-tárót. 1930-ban a kutatásokat már 40 bányász végezte. Tervek készültek a bányászat fejlesztésére, de a világgazdasági válság keresztülhúzta az ilyen irányú elképzeléseket. A tervekből nem lett semmi a világpiaci színesfém árak csökkenése, majd zuhanása miatt. 7 4 VIDACS A., 1966. 25. 7 5 KÁTAI G.-ALBERT F., 1869. 91. 7 6 VIDACS A., 1966. 25-26. 7 7 BOROVSZKY S., 1909. 41. 7 8 DÉRY K., 1910. 49.; DÉRY K., 1914. 83. 35
