Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
2. SZÍNESÉRCBÁNYÁSZAT
br. ércbányája üzemben van. Eszerint az új, Orosziban lévő Remény-táróban művelésre érdemes ólomtartalmú telér fejtését megkezdték. Hat bányász egy év munkával 18 bécsi ölet (kb. 21 m) fejtett. A kiszállított érc ólomtartalma 43 font, ezüsttartalma 3-4 lat volt bécsi mázsánként. 1798-ban a településen zúzómű felállítását tervezték, mert, bár a törőmalom meghajtására kevés volt a rendelkezésre álló víz mennyisége, a telér mégis jövedelmezőnek ígérkezett. 1798-1800-ban az oroszi bányát még művelték, négy vájár és két csillés dolgozott benne. 6 7 Az 1788-1800 közti 12 évben Gyöngyösorosziban ólomércet bányásztak. A bányából nyert ércet a Nógrád megyei Szinóbányára szállították, és az ott felállított, ugyancsak Orczy tulajdonban lévő kohóban olvasztották. A kitermelt kőzet érctartalma később erősen csökkent, így az üzem mindjobban ráfizetéses lett. Ezért a művelést 1800 körül beszüntették. 6 8 1803. május 13-án Kitaibel Pál ellátogatott a községbe, de ekkor már csak a felhagyott bányát találta: „Oroszitál északnyugati irányba mentem a völgyben fölfelé, egy patakfolyását követve ... Fent a bányánál egy réteges durva tapintású kőzet tör ki az úton. Azok az ércek, amelyeket a már teljesen felhagyott tárókból hoztak ki galenitből, feketés, fénytelen, sápadt piritbői állnak. Ezek mind az ametiszt színű kvarcrétegből törtek elő". 69 1837-ben Fényes Elek a helybeli ércelőfordulásról írt: „ásványokban van kénkőérc, ezüstöt magában rejtőóntajték (Bleiglanz)". 1 0 1844-ben Polonyi Károly a határban talált régi bánya újranyitására kapott bányahatósági engedélyt. A bányanyitás helye Földváry Ferencné birtokos tulajdona volt. 1845-ben ezen a területen Polonyi Károly két bányát is nyitott: a József- és a Pál-aknákat. A szükséges próbavizsgálatok után Polonyi a környékbeli birtokosokból megalakította a Pál Bányatársulatot. Ez a társulat a korábbi Orczy-féle zúzómű helyén érczúzó- és szérelőberendezést épített. Mindez csak előkészítette volna a helyben tervezett kalkopirit olvasztó felállítását. Viszont nincs rá adat, hogy a tervezett kohó megépült volna. 1857-ben mindenesetre csak a zúzó- és mosómű dolgozott Gyöngyösorosziban. A termelt 5 fuvarnyi ezüsttartalmú ólomércet zúzott és dúsított formában a társulat Besztercebányára szállította kohósítás végett. Viszont az ércszállítás költséges volt, ez rontotta a vállalat jövedelmezőségét, és az ércbányászat 1860 körül ismét megszűnt. 7 1 1850-1854 között Vass Elek parádi bányatulajdonos és Vrányi György pesti nagybirtokos közös vállalkozással bányajogosítványokat szereztek. Ok a gyöngyösoroszi bányaterület nyugati részén ólom- és rézérctartalmú fészkeket kutatták fel, de a bányászkodással rövidesen felhagytak. 7 2 1853-ban a második katonai felmérés térképén megtalálható az „Oroszi Bánya" elnevezés. 7 3 Egy 1857-es adat szerint Vrányi Györgynek, akinek bányajogosítványai a terület nyugati részén voltak, ez időben a György és Elek elnevezésű bányái hatósági engedéllyel szüneteltek. 6 7 SOÓS I., 1966. 19-20. 6 8 SOÓS I., 1975. 229. 6 9 GOMBOCZ, E., 1945. 2. 707. 7 0 FÉNYES E., 1837. III. 191. 7 1 Ipar-Czímtár, 1847. 247.; VAHOTI., 1846. 3.; SOÓS I., 1966. 21. 7 2 SOÓS I., 1975. 226. 7 3 Második katonai felvétel. 1853. XXXV. 47. télképszelvénye. 34
