Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
17. SALÉTROMGYÁRTÁS
Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a XVIII. század végén sem szűnt meg a salétromfőzés Egerben. 1789 júniusában „A Linzner úr emberei salétromnak való földet kapargatván összve a várban, a régi templomnak egyik kamarájában akadtak egy rakás golyóbisra, amelyeket (a rendelést tudván, hogy nékik a pornál egyebet nem szabad onnan elvinni) általeladták". 164 4 Véleményünk szerint az egri salétromfőzőház tevékenysége a XVIII. század végén szűnhetett meg, azzal összefüggésben, hogy az egri vár elvesztette katonai jelentőségét. 164 5 Felsőtárkány A helybeli salétromfőzés tényére 1716-ból találni adatot. 1716. április 15-én egy bizonyos Paulus Josephus Eyrsperg nevezetű kinevezett provisor írásbeli kötelezettséget vállalt Enzinger János felsőtárkányi jószágkormányzónak, hogy összesen 12 bécsi mázsa (673,4 kg) salétromot főz, s miután erre alkalmas helyet talált, s a faluban megássa azt, mert rendelkezik gr. Erdődy Gábor egri püspök engedélyével. 164 6 Hort Időben első adatunk szerint Miguzi András salétromfőző 1792-ben panaszt tett három horti ember ellen, hogy a Horton felállított salétromfőző hutájából ellopták a szerszámokat, és a tolvajok a salétromos vizet beteg lovuk gyógyítására fordították. A szolgabírói vizsgálat azt derítette ki, hogy Miguzi az egész salétromfőzést átadta bérbe Pélyi Ádámnak és társának, Kucsera Józsefnek, ő pedig Besztercebányára ment. A bérlők pedig első ízben jöttek volna Hortra, de itt senki sem látta őket. A gyanúsítottak egyikének sem volt lova, a másikéi pedig egészségesek. Ellenben Miguzi több horti lakosnak tartozik. 164 7 Miguzi András besztercebányai salétromfőző rövid ideig működtette üzemét a községben, de próbálkozása kudarcot vallhatott. 164 8 Párád A XVIII-XIX. századi parádi salétromfőzésre utaló közvetlen történeti bizonyíték eddig még nem került elő. A néprajzi irodalomban szerepel a „bóhafőző mester" = salétromfőző, helybeli mesterségnév, aki az istállók és házak vizelettel átitatott földjét kiásta, s abból a salétromot kifőzte. A környéken Morvay Judit az 1950-es években tett néprajzi gyűjtőútjain ezeket az információkat gyűjtötte idős adatközlőktől. 164 9 164 4 HML. XII-3/a-256. Liber 129/4. 1789. pag. 24. juni 14. 60. paragrafus. 164 5 Az egri salétromfőző ipar emlékét őrzi az egri vár kazamatáiban kiállított salétromfőző üst. Az öntöttvasból készült üst oldalán 120 fokra egymástól 3 felfüggesztő nyúlványa van. Az edény méretei: magassága 33,0 cm, átmérője 68 cm, az edény oldalának a vastagsága 1 cm. Az edény méreteiből kiszámítható űrtartalma: 119,8 dm 3. Ez azt jelenti, kb. 120 literes, s a befogadóképessége egy főzéskor kb. 100 liter lehetett. 164 6 HML. XII-3/a/344. Fase. II. Nr.° 659. - Enczinger ez időben országos lőporfelügyelő volt, akit III. Károly 1713. május 9-én kérelmére megerősített verpeléti, domoszlói, markazi és visontai porcióinak birtokában. - MOL. Orczy-család Levéltára. Nr.° 3397. 164 7 HML. IV-l/b/173. Közgyűlési iratok. 1792. Nr.° 268. 164 8 SOÓS I., 1975. 279. 164 9 MORVAY J., 1981. 80-81.; 215. 282
