Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
16. HAMUZSÍRGYÁRTÁS
luba szállították, ahol azt továbbadták, és ismeretlen helyre szállították. A rablásban a jobbágyok 60 pálca büntetés fenyegető hatására vettek részt. Az eset után Szabó András felesége - Farkas Erzsébet - pert indított Csernus István ellen. A tanúkihallgatásokból tudjuk, hogy a szalajkafőző háznál dolgozott a telep létesítésétől kezdve Bakaj Pál „ustor salis cinerei" 30 éves szlovák ember. Rajta kívül két német hamuzsírfőző Hillekker Gáspár 40 éves és Klein János 45 éves akik mint „ustor salis cinerei vulgo szalajka " másfél hónappal a rablás előtt léptek munkába. A szalajkafőző ház mellett egy másik épületben segédkező munkavégzők laktak, név szerint: Tokár Mihály 75, Pál 30, Márton 20 és Katalin 30 éves személyek. A két egri görög kereskedő a szalajkaháznál egy megbízottat is alkalmazott, Kozma Demeter szintén görög származású embert. Mindent összevetve, a szalajkafőző telepen nyolcan vettek részt közvetlenül a főzésben. Viszont az alkalmazottak száma ennél több lehetett, ha ide számítjuk a fát és a hamuzsírt szállító paraszt fuvarosokat. Az iratokból kiderül, hogy zömében nem a telep körül égették a hamut, hanem a környező falvakból hordták oda: Erdőkövesd, Váraszó, Ivád, Zabar, Pogony és Bárna határából. Az égetésre csak száraz, már hullott gallyfát használtak, de nyerset soha. 1565 1764-ben a szalajkafőző házban 5 nagy vasfazék és további edények voltak. 1566 A szederkénypusztai hamuzsírfőző működése 1763-1799 között követhető nyomon, 1770-ben a szalajkaház helyén ugyan már pálinkafőző ház üzemelt, 156 7 de 1774-ben tovább folytatódott a hamuzsírégetés, mivel Szabó Andrásné Farkas Erzsébet az egri görögöknek 550 forintért bérbe adta az istenmezejei és a szederkénypusztai erdőket. A bérlők nagy erdőpusztítást okoztak, s ez ellen Csernus István újból tiltakozott. 156 8 A XVIII. század végéről származó adat szerint 1799-ben Istenmezeje „erdejében hamuzsírt főznek". 156 9 Az istenmezeji hamuzsírfőzésre 1763-1799 közt találtam adatokat. Mátraballa A határban létező XVIII. századi alapítású hamuzsírfőzőt 1764-ben említi Kovács Márton szolgabíró az alispánhoz írt jelentésében. 157 0 Grassalkovich a mátraballai erdőségeiben égetett fahamut saját parádi üveghutája hamuzsír ellátására használta fel. 1571 A ballai jobbágyok 1770. június 11-én kötött urbáriuma szerint a Grassalkovich-uradalom jobbágyainak robotjában szerepelt a parádi téglaházhoz és a szalajkaházhoz, valamint a gyöngyösi serházhoz ölfaszállítás. 157 2 156 5 HML. IV-9/d/48. Vármegyei polgári perek. 1765. Nr.° 788. 156 6 HML. rV-l/b/86. Közgyűlési iratok. 1764. Nr.° 100. 156 7 HML. IV-9/d/48. Vármegyei polgári perek. 1765. Nr.° 788. 156 8 HML. IV-1/a/36. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1774. 111. 156 9 VÁLYII., 1799. II. 226. 157 0 HML. IV-l/b/86. Közgyűlési iratok. 1764. Nr.° 100. 157 1 SOÓS I., 1955. c. 47-48. 157 2 MOL. Heves megye úrbéri tabellái 1770. Mátraballa, 1770. II. 11. 266
