Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
8. ÜVEGHUTÁK
1941. október 21-től a Nemzeti Közművelődési Alapítvány bérbe adta az üveggyárat a Hangya Ipari Rt-nek. A II. világháború kitörése, bár megszüntette a külföldi megrendeléseket, de a gyár termelése a Hangya bérlete idején sem hanyatlott. 88 2 1948. augusztus 5-én a Nemzeti Közművelődési Alapítvány tulajdonában lévő parádi gyárat államosították. Ettől kezdve a vállalat új neve Parádi Üveggyár Államosított Vállalat lett. 1949. október 10-én beszüntették a termelést a gyárban, miután az Építőanyagipari Minisztérium Üvegipari Igazgatósága rendeletileg felszámolta a gyárat. Ezután felsőbb utasításra az ajkai és a tokodi üveggyárak vették át a parádi üvegtermelés helyét. 1954 májusáig szünetelt Párádon az üveggyártás. Ez idő alatt előbb szövőüzemet létesítettek, majd később karácsonyfadíszeket készítettek Párádon. 1954 májusától újból üzembe helyezték az üveggyárat, és mint a Salgótarjáni Öblösüveggyár leányvállalatát rekonstruálták. 1958-ban ismét önállóvá lett a parádi üveggyár. 88 3 Már 1951-ben határozat született a parádi üveggyár átépítésére, de ehhez csak 1954-ben kezdtek hozzá. Előbb egy kétfazekas, majd a második kétfazekas, ún. rekuperátoros olvasztókemencével szerelték fel a gyárat. A termelt árut ekkor még csak 5 csiszoló és 3 festő dolgozta fel. Általában háztartási üveget gyártottak, ill. kis mennyiségű matt köszörült üveget. 1955-ben helyezték üzembe a harmadik kétfazekas kemencét és megindult a világítási üvegáru gyártása is. Lényeges kapacitásbővítés 1957-ben következett be, amikor a másfél tonnás folyamatos üzemelésű kádkemence is termelni kezdett. A megnövekedett termelés részint jelentős munkáslétszám emelkedést vont maga után, másrészt megkövetelte új anyag- és készáruraktárak, modern csiszolóműhely, valamint irodaépület létesítését. Emellett szükségessé vált a festőüzem rekonstrukciója, annak bővítése és modernizálása. 1961-ben a sikeres ólomkristály kísérletek nyomán megkezdődött a kehelyszériák és díszműáruk nagybani sorozatgyártása, s e termékek tőkés piacra történő exportja. A gyár dinamikus fejlődését igazolja, hogy az 1954-től újjáépült üzem termelési értéke 1964-re megötszöröződött, s ebből az export 40%-át tette ki a teljes termelésnek. 1965-ben fogadták el a gyár újabb több éves fejlesztési tervét. Ennek során bővítették a hutacsarnokot, új keverő-, feldolgozó üzem, festöde, faipari műhely, gépműhely, készáruraktár, trafóház, portásépület, s kéziraktár létesült. A rekonstrukció során 1965-1967 között az ólomkristály-termelés évi 134 tonnára emelkedett. 1969-ben a gyár a szükséges nyersanyag 80%-át importból szerezte be. A kvarchomokot, az ammóniaszódát a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Romániából szállította, az ólommíniumot Bulgáriából, az üvegszínező oxidokat Angliából hozatta be, míg a hamuzsírhidrátot és a dolomitlisztet belföldi vállalatoktól vásárolta. 1969-ben az üveggyárban öt üvegolvasztó egység működött. Közülük kettő folytonos üzemű ólomkristály és káli kristály kádkemence, amelyben az ólomkristálynál olcsóbb, de magas fénytörésű üvegféleségek készítéséhez szükséges anyagot olvasztottak. Ezen kívül két kemencét két fazékkal a színes üveg olvasztására használtak. Valamennyi kemence ez időben olajtüzeléssel működött, ugyanígy a hűtőkemencék is. Az ólomkristály kemencénél a nyersanyagok adagolásánál teljesen zárt rendszert alakítot88 2 TAKÁCS B., 1970. 42-47. 88 3 CSIFFÁRY G., 1992. 44. 154
