Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
8. ÜVEGHUTÁK
adatsor a kezdetektől egészen 1848/49-ig csak a kemencék mellett dolgozókat, a közvetlen üveggyártással foglalkozókat tünteti fel. A tényleges alkalmazotti számot (szakmunkások, kisegítő személyzet, napszámosok, nők, gyerekek) csak ekkortól ismerjük. Ludovicus Nagy 1828-1829-ben kiadott statisztikáját vizsgáltam olyan szemszögből, milyen hutákat ismert a korban, s mekkora volt azok népessége. Tudjuk, hogy adatgyűjtését 1827-ben fejezte be, így azok arra az évre vonatkoztathatók. Az üvegcsűrök eltartóképességével kapcsolatba hozhatók Ludovicus Nagy adatai, azokban az esetekben, amikor a létszámok önálló hutástelepekre utalnak, s a számok nem keverednek egy mezőváros, vagy falu népességével. A gyáripar előtti korszakban működő üvegolvasztók három csoportját lehet az adatai szerint elkülöníteni. Az első csoportba 20-50 fővel a kezdő üveggyártó telepek tartoztak. Ilyen volt pl. Farkasvölgy Nógrád megyében. A második csoportba (50-150) fővel már olyan telepek sorolhatók, amelyek néhány éve létesültek. Például Incevölgy Bereg megyében. Végül a harmadik csoportba, 150-200 fővel azok az üvegkészítő helyek tartoztak, amelyek létszáma stabilizálódott a több évtizedes folyamatos működés eredményeként. Ilyen volt ez időben Herencsvölgy Zólyom megyében. 87 5 1827 még az az idő, amikor Magyarország területén manufakturális jelleggel gyártották az üveget; tömegtermelés nem folyt, a gyártási alapanyag hamuzsír volt, s nem szóda, és mindenütt fával fűtöttek. Az előbbiek alapján Párád 1785-ben a nagyobb hazai üveghuták közé tartozott, amely a többihez hasonlóan képes volt több mint 200 ember tartós megélhetését biztosítani. A parádi gyár más tekintetben is a technikai haladást követte: 1848-ban áttértek részben a széntüzelésre a fatüzelés helyett, s a hamuzsír helyett pedig szódát használtak. 87 6 Az 1850-1851. évi, valamint az 1866-67. évi parádi fejlesztések, korszerűsítések eredményeként a gyári munkások száma 1850-1867 között megkétszereződött, vagyis 50 főről 100 főre nőtt. Az időszaki munkásokkal (napszámos férfiak, nők, gyerekek) ez a létszám 100-150 alkalmazott között mozgott. Az 1885-ben rendezett országos kiállításon is szerepelt az üveggyár a termékeivel. Ekkor már Görög István bérelte az üzemet a Károlyiaktól, ahol 80 munkás dolgozott, s készítette a fúvott, köszörült, csiszolt és festett üveget. A parádi üveggyárat 1890 után újból jelentős mértékben bővítették. Az addig használatban lévő közvetlen tüzelésű olvasztókemencék helyett az ún. regeneratív gáztüzelésű kemencét építettek. 1893-ban az üveggyár gyógyszertári üvegeket és ásványvizes palackokat készített. Külföldre nem szállított. A termelése 500 tonna közönséges öblös és sajtolt üveg, valamint 50 tonna ablak- és táblaüveg. A feldolgozandó nyersanyag nagy részét külföldről szerezték be, mert olcsóbb volt. A gyárban 102 férfi, 20 fiú (akik életkora 15 év feletti) és 7 leány dolgozott. 87 7 1894-ben kisebb sztrájkmozgalom volt a parádi üveggyárban, amelyet azonban még csírájában elfojtottak. 1895 márciusában egy újabb sztrájk tört ki a gyárban. Ennek az volt az oka, hogy a dolgozókat darabbér szerint fizették, viszont ekkor egy új87 5 CSIFFÁRY G., 1995. 134. 87 6 TAKÁCS B., 1970. 22-41. 87 7 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1893. évre. 118. 152
