Szlávik László: A nemzeti ellenállás története Egerben 1849–1867 - Tanulmányok Heves megye történetéből 10. (Eger, 1991)

IV. Ellenállás a kiegyezési törekvések ideje alatt (1865 -1867)

erejét és egységét kifejező jninden véleményáramlat által elfogadott" felirat elkészítését, úgy terjesztve egy küldöttség által az uralkodó elé, hogy azonnal választ adjon. Beszédét bátor kiállásra buzdítva fejezte be: Jia e válasz olyan lesz, melynél fogva működésünket folytathatjuk, egész eréllyel és teljes megnyugvással álljunk neki; ha pedig nem, akkor oszoljunk szét".

21

1 Az egri képviselő jól látta tehát, hogy a 67-es bizottságnak és albizottságának, a 15-ös bizottságnak javaslatai veszélyeztették az alkotmányos jogok nagy részének létét, ezért közvetlen, direkt módon akarta a nemzet e jogainak elismerését és érvényesítését. Ez egyébként egy csapásra véget vetett volna az alku- » dozásoknak, egyezkedéseknek, melyeket Csiky teljesen elvetett. 1867. január 28-án a 67-es bizottság ülésén Tisza visszavonta a kisebbség különvéleményét, jiem szándékozván a kölcsönős capacitációnak útját állani", Nyáiy pedig Deák fellépése miatt nem tudta megakadályozni a 15-ös bizottság javaslatainak tárgyalását, Csiky Deák fellépésének hatására tiltakozásul elhagyta az ülést: «... én pedig megundorodva ezen, Deák vezérlete alatt a jogfolytonosság és alkotmány teljes visszaállítása elvének eddig védett, most elárult eljárás felett, az ülést elhagytam". Végül is az országgyűlés megalkotta az 1867. évi XII. törvénycikket a közös ügyek kezeléséről, s az uralkodó 1867. február 20-án kinevezte gróf Andrássy Gyula kormányát. Csiky azonban a Szélsőbal vitáján Jiangsúfyozta, követeljék az országgyűlés feloszlatását, valamint a kormány ... az alkotmányt állítsa teljesen helyre és azt követve, újabb országgyűlést haladék nélkül hívjon össze és ez alkosson törvényjavaslatokat és törvényeket". Indítványát azonban a többség elvetett.

21

2 Csikynek és elvbarátainak ellenzékisége tehát nem hozott sikert, hiszen a kiegyezéssel az osztrák és a magyar uralkodó osztály lépett kompromisszumra, s e kompromisszum győzelmének biztosítéka az országgyűlésen a Deák-vonal képviselőinek nagy számbeli fölénye volt: A Deák-pártbeli nagy többség nem az indo- t kok ertjében, hanem szám szerinti túlsúlyában elbizakodva szavazást sürgetett és így a kérdéses közösügyi munkálatot a 67-es bizottmány többségként változatlanul elfogadta és ezt már a Főrendek is sajátjukká tették*. Ezt Csiky jdkotmánymmboló veszedelemnek* tartotta 21

3 Városa, megyéje képviseletében hajlíthatatlanul ellenezte a kiegyezést, melyet jtlkotmányeílenes ténynek" minősített, mert jx magyar nemzet hiszekegyét képező 1848-dik évi törvények erejének és érvényének megszüntetésén, megyáltozm SebesUny, 98-99. 21

2 Sebestiny, 100-101. 11

3 HML V-42.5.1867. május 9. 74