Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

hallgatója volt 1944. október 2-től 1944. december 20-ig. Kikép­zésük után bevetésre már nem került sor. 1945. február 22-én érkezett haza sok száz antifasiszta tár­sával együtt Debrecenbe. Az Első Partizán Őrzászlóalj tagjaként részt vett az Ideiglenes Nemzeti Kormány őrségében, majd 1945. április 17. után, amikor a kormány Budapestre költözött hasonló feladatokat látott el. Társai voltak emlékezete szerint: Gubán De­zső (Eger) és Füzesi Antal (Kisfüzes) lakosok. Még 1945 február végén lett a tagja Debrecenben a Magyar Kommunista Pártnak. A hadseregből való leszerelése után, antifasiszta tevékenységéért a Dunántúlon lévő Besnyő községben kapott földet. Ide települt át családostól. 1945—46-ban mint tömegszervező, pártmegbizatásokat végzett. Egyebek között részt vett Besnyő községben a Magyar Kommunista Párt megalakításában. Űj lakóhelyén hamar meg­nyerte az emberek bizalmát: ma is köztiszteletben él ott, s mint „Partizán" Jóskát ismerik széles körben. 1974-ben nyugdíjba vo­nult a helyi termelőszövetkezettől. Tevékenysége elismeréseként megkapta a Partizán Emlékér­met (1946), a Magyar Partizán Emlékérmet (1973), és a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérmet (1970). Forrás: Farkas (Kocsis) József visszaemlékezése. Besnyő, 1983. au­gusztus 1. Gyűjtő: Fejes Katalin (Bodony), — Tiszóczki Sándor (Bo­dony) visszaemlékezése 1983. július 16. Gyűjtő: Dr. Csiffáry Gergely. — Földes Pál: Partizánemlékek. Bp. 1970. 377—378. 26. FARKAS JÓZSEF (Eger) Nagykanizsán született, 1920. március 28-án. Édesapja honvéd törzsőrmester volt. A családját és ismeretségi körét erős szálak fűzték az 1919-es proletárdiktatúrához. A jó képességű fiatalem­ber először a reálgimnáziumban tanult, majd pedig Nagykanizsán a Hegyi és Kelemen-féle autó- és motorszerelő műhelyben szak­mát szerzett. Szakképzettsége folytán katonaidejét a repülőknél töltötte. 1941-ben a magyar repülőkkel ő is kikerült a frontra, mint sza­kaszvezető. 1943-ban gépét a szovjet vonalak mögött találat érte, s ő az égő gépből kiugorva súlyos sérülésekkel, eszméletlenül ért földet. A tambovi hadifogoly kórház orvosainak gondos ápolása mentette meg az életét. Felépülése után ráébredt a háború igazságtalan és céltalan voltára, s jelentkezett a németek elleni fegyveres harcra. 1944-ben 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom