Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

Ők azt már előre magok közt elintézték! Bizonyosan sem egy rokonnak, sem egy hatalmasabbnak háznépe is megkeseríttetni nem fog. Felkerestetik a pártfogás nélkül való szegény, fel a magára haragot vont ügyefogyott, s mennie kell, mert magát váltani nem tudja, mert kóborlónak, hazátlannak, gonosz életűnek mondatik.. A megye népe természetesen ellenállt az erőszaknak. Mivel az állítás katonai erő jelenlétében folyt, laz ellenállás is csak paszszív lehetett. Ha tudott, tömegesen szökött a fiatalság a nádasokba, erdőkbe. Hosszú heteken keresztül bujdostak. Aki nem tudott idejében elszökni, az igyekezett az ezredhez való szállítás közben megszabadulni a kínos kötelességtől. Körülbelül a 19. század közepéig a hadsereg békebeli fogyatékának egyik fő oka a szökéa volt. Előfordult, hogy valamely ezredtől helyőrség-változtatás közben száznál több katona is megszökött/'"' 1814-ben maga a megye kérte a királyt, hogy tekintsen el a hiányzó újoncok kiállításától, mert a legénység elmenekült, a hátra lévő részt kiállítani nem lehet/'

1

5 Megteltek a természet nyújtotta rejtekhelyek, fénykorát élte a betyárvilág. A sorozás előli bujdosókhoz és katonaszökevényekhez csatlakoztak az obsitosok is, akik a hosszan tartó katonáskodás után hazatérve, a legtöbb esetben már nem tudtak beleilleszkedni a termelőmunkába, s a községek nyakán tengődtek, vagy csavargásra, kéregetésre, esetleg rablásra, betyárkodásra adták a fejüket. A megyei és városi fenyítési jegyzőkönyvek nagy számban tárják elénk az obsitosokra mért kisebb-súlyosabb büntetéseket a megbotozástól az akasztásig/'

7 Hosszú lenne a névsort közölni, de a „híresebb" betyárok közül katonaszökevények, illetve obsitosok voltak: a felakasztott Keresztúri György és Szaszák János, a 23 esztendős Majoros István füredi, Csöke Mihály szóláti, Répási Mihály Eger környéki, a tizenhat esztendős Vízkeleti Adám erdőtelki lakosok; Keskeny István betyárvezér, Tóth István gyöngyöshalászi jobbágy és Gábor András dorogházi kondás, akit 1809-ben akasztottak/'

8 A katonaságtól való húzódozásnak, némelykor páni félelemnek emberi okai is voltak. Féltek attól, hogy a család kenyérkereső nélkül maradva, még nagyobb nyomorba süllyed; ha az otthon maradt elaggott apa nem tudja megművelni a földet, a telekre rnást ültet a földesúr; maga a katonaidő szabályozatlansága is kilátástalan helyzetet sejtetett. Az obsitosok megoldatlan helyzete is elrettentette az embereket. Egyesek szerint — bár naiv vélemény — a föld népe különösen a gyalogkatonaságtól idegenkedik, főleg a német öltözet miatt. Sokkal lényegesebb ok, hogy a katonaságnál tapasztalt durva bánásmódot sokan ismerték már, 25