Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

vagy á személyes érintkezésből, vagy a szabadságos és obsitos katonák elbeszélései nyomán. A kegyetlen büntetéseket már ismerjük. Ehhez még csak azt kell megemlíteni, hogy a hadseregben 1807-ben szűnt meg a tisztek botviselése. „... Ettől kezdve csak az őrmesternek volt nádpálcája, a káplárnak (tizedesnek) pedig mogyoróvesszője, amit nyakában szíjon rangjelzésként viselt."''

9 A KATONAANYAG SZOCIÁLIS ÖSSZETÉTELE A MEGYEI ŰJONCÁLLÍTAS MÁSODIK KORSZAKÁBAN. Heves megyében az országos megajánlás folytán kiállított újoncok társadalmi összetételét a megye által 1794-től vezetett úgynevezetett katonaállítási lajstromokból deríthetjük ki. Sajnos, azzal a részletességgel, melyre a társadalmi és szociális összetétel szerinti vizsgálathoz szükség lenne, csiak 1794—1800-ig terjedő időszakban találkozunk. Ezen években a lajstromokon a legutolsó rovatban rögzítették a kiállított anyagi és családi körülményeit. Az idők folyamán ezekre szükség volt az esetleges felmentési kérelem elbírálásakor, vagy abban az esetben, ha a főhadparancsnokság szökés esetében a helytartótanácson keresztül véleményt kért a katona otthoni anyagi helyzetéről. A szökött katona javaiból fizették meg ugyanis a kincstári ruházati és felszerelési tárgyakat, melyet a szökevény (desertőr) magával vitt. 1803-tól nem a megye vezeti az asisentáltak kimutatását, hanem az ezredek átvevő tisztjei. Az átvevő tiszt és az átadó tiszviselő aláírásával ellátott másodpéldány jutott a megyének, hogy a távollevőket nyilvántarthassa. A katonaságnak az újonc adataira vonatkozóan már más szempontjai vannak, melyek a polgári élet számára alig mondanak valamit. A kimutatásokat az 1810-es évektől öszesítettebb formában, de nehezebben kezelhetően a megyei toborzőkerületi parancsnokság vezette. A parancsnokság azon ezredek szerint csoportosította a kiállítottakat, amelyik ezred kiegészítéséhez küldték őket. A katonaállítási lajstromok (Heves m. Levéltár IV. — 35/1.) alkalmasak arra, hogy az 1794—1841 közötti időben megállapítsuk az országgyűlés által felajánlott, illetve 1813—1825 között a megyék kényszerű beleegyezésével szedett Heves megyei katonák pontos létszámát és családi állapotát. Lehetővé teszik továbbá, hogy 1794— 1800 közötti időben felmérhessük a kiállítottak anyagi és társadalmi helyzetét. Annak ellenére, hogy a lajstromban mindenütt szerepel a foglalkozás rovat, adataiból nem lehet megnyugtató következtetéseket levonni. 26