Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

küldték el katonának a méraiak létszámában. A detki bírák kérték a megyét, hogy írják az ifjút Detk javára, ahol szülei házhelyes gazdák, vagy tegyen a megye olyan rendelést, hogy a jövő katonaállításkor Tarnaméra állítson Detk helyett egy újoncot, „mivel Detken szűkiben van a legénység, már a gazdák fiaira kerülne a sor.'"

1

1 Sok volt az írni-olvasni nem itudó, így kevés sérelmező jutott el oda, hogy írásban is rögzítse iaz őt ért jogtalanságot. Egy részük a katonaságnál elkövetett öngyilkosságával tett felkiáltójelet néma panasza után! Ennek ellenére számtalan a panasz, melyek legnagyobb része a bírákat vádolja. A falusi bírák és az esküdtek voltak a vármegye alsófokú exponensei. Pozíciójuk érdekében (a bírák adómentesek voltak és robotszolgálatot sem teljesítettek) legtöbbször vakon engedelmeskedtek a felsőbb utasításnak. Akadtak ugyan ellenszegülők, de kevesen. Ennek a lehetőségét azzal igyekeztek kiküszöbölni, hogy érvényt szereztek a földesúr, illetve a szolgabíró kandidálási jogának. Ezek eleve olyanokat jelöltek ki erre a tisztségre, akik részben természetüknél, részben osztályhelyzetüknél fogva — a gazdag parasziti réteghez tartozván — mindenkor az elnyomó hatalom kiszolgálói voltak. Sokszor kapzsiságtól, sokszor személyes bosszútól fűtve, eszközeikben nem válogattak. Nevük gyűlölt volt a lakosság körében, aminők, — ha alkalom volt rá — hangot is adtak. A tiszafürediek sem választották meg másodszor pl. a földesúr által kandidált Kiss Györgyöt, mert a földmérés és a katonaállítás során úgy munkálkodott, hogy a földesurak részéről nem volt panasz ellene/'

2 A futóbetyárrá vált szökött katonák, — akik nem azért szöktek meg, mert önként jelentkeztek — hosszú évek után is keserűen emlékeztek azokra a sérelmekre, melyek az újoncozás során érték őket elöljáróik részéről. Amikor a szegénység védelmében a maguk módján felléptek a jogtalanság ellen, nem mulasztják el a többi között, hogy a katonaszedésnél vállalt viszszataszító szerepükre ne figyelmeztessék az elöljárókat. Majoros István Heves megyei betyárvezér, saját kezűleg írott levelében ezért is fenyegeti a tiszafüredi elöljárókat. „Eben Urak — írja — mi hasznotok hogy Engemet is Sanyargatok... és ti Bírák Hogy gondolkoztok Elletetekről Hogy Eszt a sok Szegénységet ilyen nagyon ostromoljátok Gyermekeit katonának Magokat meg minden Félleképen sanyargatyátok ... te nótárius ... a veres kakas keresztülszáll a Házadon . . ."'

,

3 Hosszan, aprólékosan lehetne leírni az újoncozás lefolyását, de a történésznél erre hivatottabb kortárs — Kölcsey — írja azt le tömören, komoran, a maga egyetemes valóságában: „... A rendelést kapott elöljárók elvárják az éj óráit s indulnak. Hová? 24