Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

Mennyi erő, mennyi munkás kéz vonatik el ezen védelmi rendszer által a nemzet köziparkodásától..." sóhajt fel Deák Ferenc követjelentésében.

1

4 Annak ellenére, hogy a katonai könnyítések rendi érdekek is voltak, túlzás lenne azt állítanunk, hogy ezeket a könnyítéseket szolgáló törvénycikkeket csak a rendi érdekek hozták volna létre. Megalkotásukban nagy szerepet játszott az országgyűlési reformellenzék. Tagjai a liberális eszmék bátorhangú hirdetői voltak. Katonai kérdésekben mint minimumot, a katonai szolgálat humánusabb követelményeinek megteremtését tartották szemük előtt. A kérdés kiemelkedő és fáradhatatlan harcosai, szónokai: Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Felsőbüki Nagy Pál voltak, kik nem egyazon fejlődési fokon ugyan (Nagy Pál például szűk rendi szemléletét soha nem tudta levetni), de teljes meggyőződéssel akartak segíteni az adózó nép helyzetén. Magyarországon ennek a reformellenzéknek jutott az a szerep, hogy harcoljon a polgári szabadságjogokért. A liberális eszméknek a térhódítása egy olyan államban, mely nem volt még túl a polgári forradalmon, csak korlátozott keretek között jöhetett létre. A megvalósításukért folyó harcban nem az elnyomottak forradalmi erőfeszítése érvényesült, hanem az egyes kiváltságos osztályoknak az az igyekezete, hogy az elkerülhetetlennek látszó forradalmat megelőzzék.

1

5 Ez a reformellenzék a kiváltságos rétegen belül elég széles skálán helyezkedett el. Az országos szintű döntő küzdelmekre a sokszor parázs hangulatú megyegyűléseken készültek fel, ahol a tisztújítások, országgyűlési követválasztások és a követi utasítások megszerkesztése alkalmával ménkőztek meg a reakció és a nemesi szűkkeblűség képviselőivel. Ennek a nemzedéknek a felvilágosodás irodalma volt szellemi tápláléka, és fellépésüket még megalapozottabbá tette az, hogy olvasmányaik között modern közgazdasági munkák is szerepeltek. Elméleti készségük mellett mégis az volt a döntő mozzanat, hogy hivatalos munkáik során a helyszínen ismerték meg a jobbágy nyomorát,

1

6 égető kérdéseit, emberi követeléseik jogosságát. Ennek megfelelően küzdöttek a továbbiak során és képviselték az emberibb elvek megvalósítását a katonai kérdésekben is. Nem tudták ugyan megteremteni az önálló nemzeti hadsereget, sőt a katonáskodás terheit sem tudták egyenlően megosztani az egyes társadalmi osztályok és azokon belül a különböző társadalmi rétegek között, de komoly személyi könnyítéseket harcoltak ki, bár ezek a könnyítések nem mehettek túl azokon az engedményeken, amelyeket a rendek a reformkorszakban kénytelenek voltak megadni a jobbágyságnak. 15