Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

HEVES MEGYE FÖLDRAJZI ÉS GAZDASÁGI ADOTTSÁGA Heves megye az ország nagyobb megyéi közé tartozott. Területét tekintve szám szerint a hetedik. A 19. század első felében magába foglalta a mai Nógrád megyei Pásztó hajdani mezővárost, és az 1765: 16. tc. alapján Külső-Szolnok megyét is Szolnok, Törökszentmiklós és Mezőtúr városokkal együtt Heves és Külső-Szolnok törvényileg egyesített vármegyék néven. Felszínét síkság, dombés hegyvidék tett változatossá. Földjét még nem fékezett folyók öntözték. Talaja, különösen Gyöngyös—Eger vonalától északra alkalmas volt a szőlőművelésre, a déli sík terület a szemtermelésre, és a hevesi, füredi, szentmiklósi és a túri puszták pedig a külterjes állattenyésztésre. A 17. század végére a lakosság elmenekülése és kipusztulása folytán földje évtizedeken keresztül műveletlen volt, felért a jó termést ígérő szűz földek minőségével. Borból, búzából fölösleget is termelt. A 18. század végére elültek a nagyarányú jobbágy vándorlás hullámai. Nagytálya és örvény benépesítésével (1780-as évek) befejezettnek vehetjük a telepítéseket is. Stabilizálódott a megye lakossága. Közigazgatásilag négy járásra oszlott: a mátrai, tarnai, gyöngyösi és a tiszai járásra. Magda Pál leírása szerint (az 1819 előtti években) a megye lakossága 193 000 fő volt (nemességgel együtt), akik 15 városban, 132 faluban és 97 pusztán éltek.

1

7 A század negyvenes éveiben már Fényes Elek egy érseki és 16 mezővárost, 127 falut és 118 pusztát sorol fel 268 704 lakossal.

1

8 Idővel jóval korábbi, — szorosan a témánkhoz nem tartozik —, de értékesebb leírást ad Bél Mátyás,

1

9 akinek tudósításából nem érdektelen rögzíteni, hogy mind a négy járásról megjegyzi: mindenütt szűk vagy kicsi a faluhatár. Ez pedig az 1800-as évek elejére a jobbágylakosság szempontjából lényegesen nem változott, legalábbis a növekedése elmaradt a lakosság számának emelkedésétől. A HEVES MEGYEI JOBBÁGYSÁG HELYZETE > Tekintettel arra, hogy az a katonaanyag, melyet a megyék bevonultattak, a jobbágyság soraiból került ki, elengedhetetlennek látszik, hogy róluk a legszükségesebbeket ne érzékeltessük: a jobbágyok-zsellérek számarányait, általános helyzetüket, azzal a megjegyzéssel, hogy ezekre a kérdésekre vonatkozóan jóval teljesebb képet kaphatunk a megye társadalmát is elemző, a jegyzetekben megjelölt munkákból.

2" A 19. századra az előző fejezetben említett szűk faluhatárok 16