Új úton… Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves megye életéből - Tanulmányok Heves megye történetéből 4. (Eger, 1980)

II. Dokumentumok 1944. november 14-től 1945. május 7-ig

Ezen kötelező elvek figyelembevételével készítettük el véleményünket és javaslatunkat, összegyűjtve a vármegye és a városok területén lévő adatokat. A végrehajtási utasítás szerint számításainknál irányadó elvként kizárólag a megélhetési lehetőséget állítottuk fel. Összegyűjtöttük a legfontosabb élelmiszerek árait, ezen felül a lakás, fűtés és világítás költségeit. Nem tértünk ki, és nem vettük számításba azt a nélkülözhetetlen ruha- és lábbeli-karbantartást és pótlást sem, amit pedig mielőbb be kell kalkulálni, mert a dolgozók azokkal a kiadásokkal is meg vannak terhelve. Sajnos az ide mellékelt kimutatás szerint hatóságilag megállapított árakon csak a kenyeret és marhahúst, és azokat is csak fele-, illetve egytized részben tudjuk beszerezni. Egyéb élelmiszereket a munkások csak a szabadpiacon szereznek be, amelynek árai óráról órára emelkednek. Már most felhívjuk a figyelmet a szabadpiaci árak megszervezésére, mert kalkulációnk a piaci árak ugrásszerű emelkedésével teljesen felborul. A 3.630/1943. M.E. számú rendeletet mint kiindulási alapot elfogadni nem lehet.

2 Az alapbéreket vidéken a munkakönyvekbe nem vezették be. Nagyon sok munkakönyv elkallódott. Az ipartestületnél felfektetett jegyzetek is teljesen elpusztultak. Kizárólag a munkabér megállapítására illetékes bizottságok által az 1938—39 években megállapított, az esetről esetre a miniszter által megerősített legkisebb munkabéreket lehet felhasználni. Itt azonban azt találjuk, hogy egyes iparokban olyan alacsony nívón voltak a munkabérek megállapítva, hogy azokat feltétlenül közelebb kell hozni a magasabb munkabérekhez, és a kategóriákat oly formán beosztani, hogy az életnívóban bántó differenciák ne mutatkozzanak. A gyakorlatban azt találjuk, hogyha csak a minimális munkabér van megállapítva, az egyben a maximális bért is jelentette, viszont a csak maximális bérmegállapítás egyben a minimális is volt. Ezért javasoljuk, mint legcélravezetőbbet a minimális alsó határ és a maximális felső határ megállapítását. Ugyancsak helytelen volt a múltban megállapított egy-egy iparban 80—100 féle bérösszeg is, amit gyakorlatban be sem vezettek. de örök vitát képezett a munkaadó és munkavállaló között. Meg kell jegyeznünk azt is, hogv a 3.630/1943. M.E. számú rendelettel megállapított alapbér s az ehhez hadiüzemekben 60, egyéb üzemekben 50%-os pótdíj is idejét múlta, mert a gyakor192