Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)

Adatok az egercsehi bányászok két világháború közötti élet-módjához

1933—34-ben a 2. helyre kerültek. Jutalmuk mindkét esetben egy szerény vacsora volt. A tűzoltók évente egy-két alkalommal kivonulásokat is tartottak. Ilyen: az augusztus 20-i István-napi ünnepség, amely a bányászok ünnepe. Ezt és egyéb rendezvényeiket a bányatelepen működő Munkás Olvasó Körrel közösen szervezték. A Munkás Olvasó Kör működtette a kb. 1932-ben szervezett bányászzenekart, mely szintén nyilvánosan fellépett az István-napi ünnepélyeken, vagy a tűzoltók szervezte beléptidíjas rendezvényeken.

21

7 1938. júliusának első napjaiban az Egercsehi Munkás Olvasó Kör hangos mozit rendezett be.

21

8 Ezentúl a mozielőadásokon az önkéntes tűzoltók adták a felügyeletet. Az egercsehi tűzoltótestület működő tagjainak létszáma A tűzoltók felszerelése kezdetben igen szerény volt; 1929-ben csupán nyári ruházat, 1930-ban 3 db kocsifecskendőjük volt teljes felszereléssel, miből 2 db az egercsehi bányáé, a szúcsiaknak ezidőben 1 db kocsifecskendő állt rendelkezésre, a bekölceieknek pedig 1 db mozdonyfecskendő; Bekölcén 1932-ben kezdtek építeni egy önálló tűzoltószertárt. 1933-ban téli felszerelése csupán az egercsehieknek volt, közöttük is a tiszteknek és az altisztek egy részének. 1936-ban a Belügyminisztérium 180.000/1936-os rendelete alapján komoly változások kezdődtek a tűzoltóság életében. Növelni kellett a legénységet, a kiképzést és ezen belül a légoltalommal kapcsolatos ismeretek elsajátítását. A rendelet következménye volt az is, hogy 1938. május 15-én új alapszabállyal és tisztikar választásával 1927 1928 1929 1930 1931 1332 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 34 34 28 53 53 53 49 49 53 46 43 43 40 37 45 50