Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)
Adatok az egercsehi bányászok két világháború közötti élet-módjához
újjászervezték a tűzoltótestületet. Növelték a gyakorlatok számát. (1938-ban 19 volt, 1941-ben 32). A megváltozott viszonyok közepette a tűzoltófelszerelést is korszerűsítik. Az 1938. évi beszerzésben 2 db motoros fecskendő, 1 db szerkocsi, ;3 db lajt szerepelt. Ez évben a tűzoltókat ellátták téli felszereléssel. 1939-ben használt autót vettek és tűzoltókocsivá alakították. A második világháború első éveiben a tűzoltótestület élete is alapvetően megváltozott. 1941-ben már csupán 1 alkalommal tartottak szórakoztató rendezvényt, az éves tűzoltóversenyt pedig meg sem rendezték. 1942. április 26-án volt az utolsó közgyűlés, ezután a háborús viszonyok miatt megszűnt a tűzoltótestület. 21 9 A bányászünnepségekre, a mindennapi életre így emlékeznek az öreg bányászok: „... Én mióta itt vagyok, emlékszek, hogy május elsejét megtartották. Dolgozni nem mentek, mulattak a kocsmába. Hogy miért tartották ezt a napot, nem tudom. István királykor (augusztus 20.) mindenki ünnepölt és tábori misét mondott a pap. Onnan a kantinba mentünk és ott jutalmat kaptunk, azok, akik elmentünk a misére. A bánya fizette a munkásságnak. Vót fúvós zene, a bányászok maguk muzsikáltak. Ha előléptettek valakit, a társulat fizetett neki áldomást. . ," 22 0 Aki a bányához szegődött munkára, az rendszerint először csillésként dolgozott. Nagy eseménynek számított, ha valaki a bányászok között vájár lett. Azt is megünnepelték: „ ... Azt tudom, hogy István napkor sört és virslit osztottak. Mindig reggelig táncoltak és mulattak az emberek. István napon mindig bányász ünnep volt. Azt nem tudom mié tartották azt a napot, de Ménkor meg újéven szokták a bányászokat kinevezni. A jubileom is Szent Istvánkor vót. Ha valaki előlépett, akkor a bányamester meg a mérnök mondott beszédet, de vót úgy is, hogy egy-két nagyobb munkás is beszélt... A bányában az első ember a főmérnök, a 2. a ménök, 3. a bányamester, 4. a főaknász, 5. az aknász, 6. a lőmester, 7. a vájárok, 8. a segédvájárok és a csillések. A csillésből először segédvájár lett, nem lehetett mindjárt vájár, mert ahhoz tudás kell. — Fúvós zenekar vót, még ma is van. Húszan-harmincan. A munkások adták a pénzt, 30 fillért minden hónapban, hogy muzsikáljanak. Megromlott a síp, meg kellett csináltatni. Mink is úgy táncoltunk, mint a másikok. Csak mink bányászruhában — csináltattunk ruhát, aztán a bánya kifizette egybe, tőlünk meg lefogták lassan. Szilveszterre szoktunk rendezni táncot. Akkor üdvözölték egymást a bányászok. Csak annyit mondtunk, hogy: légy szerencsés az újévben. Mink megértettük egymást a faluval, ők mindig oda jöttek táncolni. Május 1-én soha se dolgoztunk. Ez is bányásznap ... 51
