Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
A tárgyalt időszakban, vagyis 1921—1926-ig terjedően, 2779-szeresére emelkedett a költségvetési összeg volumene. 1921. évi bázis: 2 848 7Ű9 K 6 256 243 K 1922. évi 1923. évi 1924. évi 1925. évi 1926. évi 141 578 978 K 1 174 033 141 K 6 313 587 500 K 7 781 321 870 K A költségvetési növekedést a jegyzőkönyvek is általános drágulással indokolták. Kivételt képez az 1325. évi, amikor még az általános dráguláson túl földrengési kár is tetézte a kiadást, 82 992 870 K szükséglettel. 35 0 Az infláció miatt megnövekedett vármegyei költségvetés és költségvetési gazdálkodás válságos helyzetet alakított ki. Ebben a kilátástalan időszakban jelent meg az államháztartás egyensúlyba helyezése céljából a 4.100/1925. ME. sz. rendelet, amely a nyilvános betegápolás és az állami gyermekvédelem költségeit a törvényhatóságra hárította át. A szükséges fedezetet pótköltségvetéssel rendelte biztosítani. Az áthárítás ellen tiltakozott: Budapest, Szeged város, Borsod, Gömör, Kishont, Veszprém és Heves vármegye. A feladat átvállalása Heves vármegyére 6 433 803 000 K új kiadást jelentett volna, amely összeg meghaladta volna az 1924. évi egész évi költségvetést. „A törvényhatóságnak pénztárában erre a célra egy fillér sem áll rendelkezés alatt, és ha ezen törvényhatósági hozzájárulás azonnal kivettetnék is, akkor is hiányoznék annak beszedésére a törvényes jogosultság, miután Heves vármegye területén nincsen olyan község, amely a kivetett terhet a községek háztartását szabályozó 177200/1925. sz. BM. rendelet értelmében a kivethető 50 százalék pótadóból fedezni tudná." 35 1 A feladat átvállalására nincs meg tehát sem a pénzügyi, sem a jogi feltétel. A megyei törvényhatóságnak kellett jóváhagynia a községek háztartásának költségvetését is. A tárgyalt időszakban érvényben levő törvény és miniszteri rendeletek szerint, a következő alaDokat kezelhették a községek: 1. A közpénztári alap, az 1886. évi 22. t.c. 140. és 141. §-ai alapján. Ide kellett beilleszteni többek között a fogyasztási adóalap, regálé kártalanítási alap, rendelkezési alap, községházi, jegyzői lakás építésének alapjára szánt összeseket. 125
