Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
ban, a legalább két igavonóval rendelkező útadó minimumát 6 koronában határozta meg. A törvényhatósági bizottság — a válságos körülményeket figyelembe véve — ezt már időszerűtlennek tartotta, ezért kéréssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, hogy engedélyezze a három kézinapszám váltságdíjának 75 koronára, a legalább két igavonóval rendelkezők útadóját 150 koronára történő felemelését. Ennek engedélyezése 5 609 000 korona útadó bevételt jelentett volna. 17 6 A költségvetésekben megjelölt összegek felhasználásának alapvetően a törvényhatóság működési feltételeit kellett biztosítania. A költségvetési gazdálkodást jelentős mértékben zavarta a pénz értékének gyors romlása, amelynek következtében minden közgyűlésen napirenden volt a drágasági segélyek, különböző pótlékok növelésének a tárgyalása. A törvényhatósági bizottságnak kellett gondoskodnia a főszolgabírói hivatalok kialakításáról és fenntartásáról, amelynek jelentős költségkihatása volt. Heves községben 1920-ban járási főszolgabírói hivatal székház céljára 1 kh és 1095 D-öl területet vásárol a törvényhatósági bizottság, ahol később a főszolgabírói hivatalt felépítették. 17 7 Több mint 80 000 koronát igényelt a főispáni lakás helyreállítása, amelynek fedezetére külön pótadót vetettek ki. 17 8 Pedig a rendelkezési alapból tudták volna biztosítani a szükséges fedezetet, mégis a pótadókivetés útját választották. A rendelkezési alapból biztosított 3 ösztöndíjat 500—500 K évi összeggel a törvényhatósági bizottság. 17 9 Több szervezetnek innen fizetett tagdíjat. Ezek a szervezetek az uralkodó körök összefogását biztosították a dolgozókkal szemben. 18 0 A rendelkezési alapon levő összeget is elsősorban a földbirtokosok és tőkések, valamint a hivatalnokok érdekében használták fel. A vármegyei törvényhatósági bizottság gazdasági intézkedéseit, illetve az intézkedések lehetőségét jelentős mértékben befolyásolta a megye gazdasági helyzete. Ugyanis a törvényhatósági bizottságnak egyfelől figyelemmel kellett kísérnie a megye gazdasági életét, másfelől a törvényhatóság is érdekelt volt, mint tag különböző részvénytársaságokban. Az iparilag fejletlen megyék közé sorolható Heves megye meglepően sok részvénytársasággal rendelkezett. Az Eger, Gyöngyös, Hatvan, Tiszafüred, Heves, Pétervására városokban, illetve községekben működő részvénytársaságok száma 159 volt 1922-jben; többnyire azonban elég szegényes vállalkozások voltak. Ebből bankügylettel foglalkozó 35, iparral 47, kereskedelemmel 32, mezőgazdasági termeléssel 26 és vegyes 19 részvénytársaság működött. 75
