Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
1848. törvény eltörölte a vármegyék követküldési jogát, és ez a jog nem éledhetett fel azáltal, hogy az országgyűlés működése ideiglenesen akadályokba ütközik. Nemsokára úgyis összeül a nemzetgyűlés, amely az ellenőrzést gyakorolni fogja. 9 4 A hasonló vármegyei állásfoglalások, valamint az a tény, hogy a kormány nem tudta ellenőrizni rendeleteinek végrehajtását, indokolta a közigazgatás erősítését. A Friedrioh-kormány ezt úgy látta biztosítottnak, ha minden vármegye élére megbízható embert állít. Erre jogalapot biztosított az 1912: LXIII. t.c. 4. §., amely, mint kivételes törvény, lehetőséget adott kormánybiztos kinevezésére. Igaz, hogy a háborúnak már vége volt, s így nem volt hadiállapot, de ezt azzal igyekeztek indokolni, hogy a kommunizmust kell leverni. A kormánybiztos hatáskörét az előző fejezetben már ismertettük, akinek a közrend, közbiztonság fenntartásáról és a hadviseléshez szükséges közigazgatási intézkedésekről kellett gondoskodni. Kormánybiztosi kerület szempontjából Heves vármegye az északi országrész: Heves, Hont és Nógrád megyék kormánybiztosi kerületéhez tartozott.. Kerületi kormánybiztosként a belügyminiszter a 7112/eln. sz. leirata szerint, a magyar kormány Almásy Sándor pomázi járási főszolgabírót nevezte ki, 9 5 helyettesévé pedig dr. Czobor Imre Hont megyei tb. főszolgabírót. 9 0 A kerületi kormánybiztos mellett minden megyében kormánybiztos főispánok működtek. Heves megyébe Bobory Györgyöt, a pétervásári járás főszolgabíróját nevezte ki a kormány, akit, mint hazaárulót, már megismerhettünk. A belügyminisztertől elsősorban a kormánybiztoshoz érkeztek az intézkedések, s ő továbbította azokat. Másfelől a közigazgatási bizottság keretén belül beszámoltatta a törvényhatósági tisztviselőket és intézkedéseket foganatosított. A kormány is világosan látta, hogy a lakosság nyugtalanságát a közigazgatás erős megszervezésével, pontos ellátásával lehet ellensúlyozni. Már szeptember végén leiratot küldött a kormánybiztoshoz, hogy gondoskodjék a közigazgatás zavartalan működéséről. Ismeretes, hogy a lakosság már 1918 őszén több községből elkergette az elöljáróságot, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig egyszerűen leváltották őket. És most, az ellenforradalom hatalomra jutásával, ismét a régi tisztviselői kar lépett hivatalba, aikiket a nép valósággal gyűlölt. „. . .elvárom a tisztviselőktől, hogy a maguk részéről sem cselekvés, sem mulasztás által ne szolgáltassanak okot a most annyira kívánatos összhang megzavarására — hangzott a belügyminiszter leirata. — .. .minden kifogás, panasz felől tüzetes tájékoztatást szerezni, szükség esetén pedig a legnagyobb eréllyel eljárni szíveskedjék. De, ahol valamelyik tisztviselőnek működése a 52
