Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
És valóban, az alispánhoz beérkezett jelentések azt bizonyították, hogy a románok szabadon raboltak, fosztogattak, és semmi más hatalmat nem ismertek el. A hevesi járási főszolgabíró jelentette az alispánnak, hogy a román katonák a járás területén rabolnak, fosztogatnak, rekvirálnak gabonát, igavonó állatot egyaránt. Lakásokba betörnek, malmokat, cséplőgépeket szerelnek le, és a szerzett holmit elszállítják, vagy különböző címeken pénzt követelnek. Pusztatenken például a cséplőgép működése fejében 2400 korona működési díjat követeltek a tulajdonostól. Jelentette a főszolgabíró azt is, hogy a lakosság ellenállásra kész, nagyon elkeseredett. Kiskörétől kért ugyan a főszolgabíró ési kapott is román őrséget, azonban a visszaéléseket képtelen megakadályozni. 7 2 1919. augusztus 13-án egy román tábornok a helyi csendőrséget és polgárőrséget leszereltette, a fegyverviselést korlátoztatta. Pedig a csendőrség a kompromittáltak és a kommunisták letartóztatására, és Egerbe történő beszállítására kapott parancsot. A románok viszont minden olyan személy letartóztatását elvégezték, akik valamilyen módon segítették a proletárhatalmat. A letartóztatottak Egerbe szállítását nem engedték, hanem csak Kiskörére. Kéri a főszolgabíró a gyors segítséget. 7 3 A megye azonban teljesen tehetetlen volt. A rablásokon és fosztogatásokon túl a „közönséges rabló" elnevezést az is kiváltotta, hogy augusztus 19-én két fehér karhatalmista összeakaszkodott két román vadászezredbeli katonával, valami lányügy miatt. Lugosi Ferenc szakaszvezető közlegénynek, Molnár Ferencnek tüzelj !-t vezényelt és így a két román katonát agyonlőtték. A román városparancsnokság nyomban golyóáltali halálra ítélte a lövöldöző fehéreket. Az ítéletet augusztus 22-én hajtották végre, a törvényszéki épület háta mögött. Ezzel azonban nem zárult le az ügy. A román parancsnokság feloszlatta a fehér karhatalmat és 200 000 korona sarcot követelt. Eger város törvényhatósági bizottsága ezt: „...kénytelen kelletlen megfizette, de kénytelen volt az akkori függő helyzetből kifolyólag, a két román katona temetésén testületileg résztvenni és a koporsókra koszorút helyezni. .. Ezen eseményekből kifolyólag a román katonai parancsnokság lefegyverezte az egri karhatalmi csoportot, mire a román trónörököst egri tartózkodása alatt felkereste egy küldöttség, amely sajnálatát fejezte ki a történtekért és arra kérte, hogy engedje meg a karhatalmi csoportnak a felfegyverzését azzal a kikötéssel, hogy román és magyar katonák együttesen teljesítsenek járőri szolgálatot, mindenkor tiszt vezetésével." 7 4 A helyzet tehát egyre romlott, a vörösök elleni közös hangot azonban mindig megtalálták. Bár a magyar ellenforradalmárok nem 45
