Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
irattal fordult a román katonai parancsnokságihoz: „Gyöngyös város közönsége nevében tisztelettel üdvözöljük a megszálló román csapatok igen tisztelt Parancsnokságát és a csapat összes tagjait. Mindannyian átérezzük annak fontosságát, hogy a csapat igen tisztelt tagjai és városunk polgárai egymással a legteljesebb egyetértésben éljenek. Tudomásunk van arról, hogy a rend, személy- és vagyonbiztonság helyreállítása és fenntartása céljából méltóztattak közöttünk megjelenni. Midőn van szerencsém kijelenteni, hogy a magunk részéről mindent elkövetünk, hogy az igen tisztelt csapat minden tagja magát közöttünk jól és otthon érezze, egyszersmind kérjük az igen tisztelt Parancsnokságot, hogy a csapat összes tagjait hasonló érzelmek szerint való viselkedésre felhívni méltóztassék." 6 8 A Heves megyei ellenforradalmárok fogadtatására a románok is barátsággal válaszoltak. 1919. augusztus 12-én a román trónörökös Egerbe érkezett, akit a megye legrangosabb egyházura és földbirtokosa, dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek fogadott és biztosított részére szállást érseki rezidenciájában. 14-én azonban tovább ment ezredével a Bükk hegységbe, hogy a Vörös Hadsereg maradványaitól megtisztítsa a területet egészen a cseh demarkációs vonalig. 6 9 Néhány nap múlva visszatért Egerbe, ahol városnézés mellett a megye vezetőivel jelentős tárgyalásokra is sor került. Szociális kérdésekről tárgyalva kifejezésre juttatta Károly román trónörökös, hogy Magyarországon is nagy átalakulásokat kell létrehozni, mert a régi állapotok teljes visszaállítása nagy bajoknak lenne a forrása. Gazdasági kérdésekről nyilatkozva elmondotta, hogy Románia már megvalósította a földbirtokrpformot. Legnagyobb földbirtok 500 hektárnyi terület maradt. 7 0 Az ellenforradalmi magyar urak azonban semmiféle változtatásról, reformról nem akartak hallani. Nem tudták és nem is akarták régi kiváltságaikat elfelejteni, ahhoz görcsösen ragaszkodtak, s a munkásokkal és szegényparasztokkal szembeni gyűlöletük még inkább fokozódott. Az alispán később így nyilatkozott a román megszállókról: „A román megszállás eleinte hangzatos jelszavakkal indult — írja az alispán a törvényhatósági bizottság közgyűlésén előterjesztett jelentésében —, az Egert megszálló csapatok parancsnoka hangoztatta, hogy csak a kommunizmus letörése végett, s nem mint ellenség jöttek vármegyénkbe, sőt, a magyar és a román nemzetnek a bennünket körülvevő szláv gyűrű elleni egymásrautaltságát emlegették, később azonban közönséges rabló módjára jártak el és rekviráltak derűre-borúra mindent, akár volt rá szükség, akár nem. A felszólalásokra rendszerint azt válaszolták, hogy a németek is hasonlóan tették Romániában. Elfelejtették azonban, hogy akkor háború volt, most pedig ők a bolsevizmus letörésére jöttek be." 7 1 44
