Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre

— kommunisták üldözése, internálása, — rekvirálás megszervezése, — nemzetgyűlési választások lebonyolítása, — a kormányzóválasztás segítése. A kormány erősödésével párhuzamosan egyre jobban csökkent a kormánybiztosok szerepe, míg 1920. július 19-i hatállyal megszűn­tek működni, s helyüket a főispánok vették át. Működésük alatt rendszerint a kormánybiztosi beosztást összekapcsolták a főispáni ál­lással. Ezért találkozunk gyakran „kormánybiztos főispán" kifeje­zéssel. A kormánybiztosok tevékenysége az önkormányzat háttér­be szorításával járt együtt, mivel gyakori volt a testületek megke­rülésével tett intézkedés. A törvényhatóságok önkormányzatának korlátozásában azon­ban — a főispáni állás mellett — a törvényes rendelkezések is je­lentős szerepet töltöttek be. Ennek során a törvényhatóság egyes ügykörei fokozott mértékben kerültek állami ellenőrzés alá, inté­zésükben állami szerveknek egyre nagyobb szerep jutott. A törvényhatósági önkormányzatot korlátozó törvényes rendel­kezések sorába illeszkedett bele — bár még nem jelentett kifeje­zetten állami ellenőrzést vagy irányítást — az árvaszéki ügykörnek a közigazgatástól való bizonyos fokú különválasztása. Az 1877. évi 20. t.c. egységesen rendezte a gyámügyet. Ennek eredményeként az árvaszék szervezetileg megmaradt ugyan a törvényhatósági szervezet­ben, de törvényhatóság az első tisztviselőjének hatáskörét már kor­látozta. Az árvaszék ugyanis ettől kezdve az árvaszéki elnök köz­vetlen rendelkezése, felügyelete és ellenőrzése alatt álló szakható­ság lett, mely külön ügyviteli szabályzat alapján önállóan műkö­dött. Az alispán felügyeleti jogköre azonban továbbra is megmaradt. Az árvaszéki ügykör állami ellenőrzés alá kerülésén túl, sokkal komolyabb korlátozást jelentett a vármegye számára költségvetési autonómiájának erős csökkentése. Az 1883. évi 15. t.c. ugyanis a vár­megyék háztartását szabályozva, a 6. § kimondta: „A jövő évi költ­ségvetést az állandó választmány véleményes jelentésével és a köz­gyűlés reá vonatkozó határozatával együtt, az előző év október hó 31. napjáig a belügyminiszterhez terjesztik fel." 4 6 A belügyminisz­ternek jogában állt azt részletesen felülvizsgálni, észrevételeket ten­ni, esetleg új költségvetés készítését elrendelni, valamint a várme­gyét kötelezni bizonyos tételek költségvetésbe való felvételére. Az új törvényes szabályozás egyik célja láthatólag az volt, hogy a lakos­ságot az egyre növekvő vármegyei pótadóterhekkel szemben megvéd­je, s ezáltal fenntarthassa a lakosság állami adófizetésének a képes­ségét. „A megyék, a már fennálló törvények alapján kivethető pót­adón kívül közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom