Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre
Ha valamelyik tisztviselővel szemben kifogások merülnek fel, eltávolítják. Egyébként még a munkában tapasztalható hanyagságot is jobban eltűrik, mint a politikai hűtlenséget. Alapvetően tehát a politikai követelmények állnak előtérbe. Természetesen nem hagyják figyelmen kívül a szakmai felkészültséget és a megszerezett közigazgatási tapasztalatokat sem. A szakmai felkészítés érdekében közigazgatási tanfolyamokat, iskolákat szerveztek, ahol a növendékek megismerkedtek az alapvető igazgatási eljárásokkal, s utána általában díjnokak-, vagy gyakornokként helyezkedtek el. Egy-egy kinevezéskor a felkészültséget, a gyakorlottságot vették alapul, de egy jó ajánlólevél sok esetben többet ért egy diplománál. A politikai megbízhatóság mértéke alapvetően befolyásolta az előrehaladás lehetőségét és a jövedelem mértékét. Ez utóbbit is pontosan körvonalazta a törvény, éspedig a következőképpen: „A vármegyei tisztviselők .. . fizetés és lakáspénzt tekintetében az állami tisztviselőkre megállapított VI—XI. fizetési osztályokba soroztainak." 2 9 A vármegyei tisztviselők fizetési besorolására azonban hátrányos volt az állami alkalmazottakra megállapított, csak a VI—XI. fizetési osztályokba való besorolhatóság. 1920-ban Sopron vármegye Törvényhatósági Bizottsága átiratához csatlakozva Heves vármegye Törvényhatósági Bizottsága határozatilag feliratot küldött a belügyminiszternek. Kifogásolták, hogy a megyei tisztviselők nem érhetik el pl. az V. fizetési osztályt, csak az alispán. Ezt — hűségükre való hivatkozással — méltánytalannak tartották. 3 0 Az állami alkalmazottak viszont már két osztállyal is túlhaladták a megyei tisztviselőket. A fizetési osztály okról szóló kimutatás jól összefoglalta a vármegye összes tisztviselőit, alkalmazottjait. E szerint a vármegye első tisztviselője, a tisztikar feje az alispán volt. A tisztikar központi és kültisztviselőkből állott. Az 1886. évi 21. t. c. 79. §. alapján a tisztviselőket a törvényhatósági bizottság közgyűlése által 6 évre választotta. A törvényhatósági főorvost, a rendőrkapitányt, a számvevőket, a levéltárnokokat, az árvaszéki nyilvántartókat és könyvvezetőket, a járási és kerületi orvosokat, a közigazgatási gyakornokokat, az állatorvosokat és járási írnokokat, nemkülönben vármegyékben a segédés kezelőszemélyzet tagjait a főispán életfogytiglan nevezi ki. 3 1 Ez a centralizált kinevezés jól érzékelteti, hogy kinevezőjük a kormány képviselője volt, s neki tartoztak feltétlen engedelmességgel. Itt jegyzendő meg, hogy a választott tisztségviselők is fegyelmileg a főispánhoz tartoztak. 24
