Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre
bői, büntetéspénzekből, a törzsvagyont képező ingatlanok kezeléséből, bérbeadásból, értékpapírokból, alapok kamataiból származó bevételekből. Az e feletti rendelkezés joga: kölcsönvételek, törzsvagyon szerzése vagy elidegenítése, bérbeadása, az évi költségvetési előirányzat megállapítása, a törvényhatóság zárszámadásainak, pénztárai kezelésének megvizsgálása a közgyűlésnek jelentős joga volt." 2 5 Joga volt a közgyűlésnek — igaz korlátozott mértékben — pótadót kivetni, amely szintén jelentős bevételi forrást jelentett. A lakosságra kivetett pótadó a rendelkezés szerint az 5 százalékot nem haladhatta meg, mégis előfordult, hogy a közgyűlés ezt túllépte. Pl. az 1922. évi pótadót 15 százalékban állapította meg. 2 0 Ilyenkor a hozott határozatot a belügyminiszter hatálytalanította. Ezen keresztül akadályozta meg, hogy a helyi hatóságok (megyei, községi) túlzott pótadókivetéssel az adózókat képtelenné tegyék az állami adók fizetésére. A megyei törvényhatósági bizottság másodfokú fóruma volt a községek képviselőtestülete által hozott határozatoknak. Ez lehetőséget adott a községek belügyeibe való beleszólásra. A törvényhatóság viszont „közönség nevében" felírhatott a kormányhoz, ha annak egyes törvényei, rendeletei vagy intézkedései sérelmesnek látszottak a törvényhatóság „közönségére", valójában a megyei uralkodó körök tagjaira. Jelentős jogkörrel felruházott volt tehát a megyei törvényhatóság. Azonban az idő előrehaladtával, a monopolkapitalizmus térhódításával az 1886. évi 21. t. c. már idejétmúltnak bizonyult. A XIX. század végén, a XX. század elején a magyar kormány intézkedést készült tenni a közigazgatási reform kidolgozására, azonban belpolitikai meggondolások miatt csak 1929-ben válthatta valóra. Az 1929. évi 30. t. c. változást hozott a törvényhatósági bizottság szervezeti életében és hatásköri leírásában. A kormányzat azzal is akarta hatalmi helyzetét biztosítani, hogy a nehézkesen cselekvő közgyűlés hatáskörét csökkentette; az ügykörének legnagyobb részét az újonnan alakított kisgyűlésré bízta. A kisgyűlés kis létszámú, s többszörös választási szűrőn átment tagságú testület volt, sűrűn ülésezett (legalább havonként egy rendes kisgyűlést kellett tartani), s így gyorsítani tudta az ügyintézés menetét, ugyanakkor könnyebben kézben tartható volt. A kisgyűlés hatáskörét a törvény pontosan meghatározta: „1. Első fokon intézkedik (határoz) azokban a közérdekű ügyekben, amelyekben az intézkedés (határozás) joga e törvény hatálybalépésének időpontjában a törvényhatósági bizottságot illette, de amelyeket ennek a törvénynek 22. §. (2) bekezdése nem sorol fel, 22
