Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
„1. Különösen a vármegye északi részén, számos község nincs a kiépített úthálózatba bekapcsolva. Fölösleges részletezni, hogy rájuk nézve ez milyen hátrányt jelent. 2. Igen sok község úthálózata nem felel meg a község természetes és a gazdasági helyzet által megadott útiránynak. Ezen községek termékeiket csak nagy kerülővel vihetik piacra, ügyes-bajos dolgok ellátása \miatt ugyancsak nagy idő- és pénzveszteséggel juthatnak illetékes helyre. 3. A vármegye déli részén több község határában a tanyarendszer van kifejlődve, egyes útvonalon tanya tanyát ér, föltétlen kívánatos tehát az ily, aránylag sűrűn lakott és belterjes gazdasági művelet alatt álló területeknek kiépített közúttal való ellátása. 4. A szomszédos vármegyékkel a csatlakozó forgalom sok helyütt csak igen. nagy kerülővel bonyolítható le, ennek megfelelő rendezése is elodázhatatlan." 56 1 Ennek a megvalósítása komoly programot igényelt. A törvényhatóság a következő tényezőket vette figyelembe a program pénzügyi fedezetének kidolgozásakor: 1. Az eddig végzett útépítéseknél elért megtakarítások együttes összege: 400 000 P. 2. A kereskedelmi miniszter 130802/11. 1929. sz. rendelete kilátásba helyezte az útadókulcs felemelését. A törvényhatósági bizottság eddigi, 10 százalék helyett 14 százalék megállapítását javasolja, ami évenként 140 000 P bevételt jelentene, két évet véve alapul. 3. Érdekeltségi hozzájárulásként 120 000 P-t vett figyelembe a törvényhatósági bizottság. 4. A törvényhatósági bizottság által fedezetül megjelölt 800 000 pengő a bekerülési költség kétharmad részét képezi, egyharmad részt viszont az állam ad dotációként. így 1,2 millió pengő állnak rendelkezésre. 56 2 Az első kategóriába tartoznak azok az utak, amelyek a még kiépített bekötőúttal nem redelkező községek bekötését céloznák. Ez mintegy 20 km. A második kategóriába jelentős hiányt szenvedő útvonalak pótlása, kiépítése (új alapkövezés, új vonalvezetés stb.) tartozik, amely mintegy 45 km-t tesz ki. Mindezek megvalósítására csak részben került sor, de az 1928 —33. évi gazdasági válság a megépítés idejét erősen elodázta azoknál az útszakaszoknál is, amelyek megépítésére mégis sor került. A súlyos gazdasági helyzet miatt csak részben tudták megvalósítani a beütemezett útépítéssel, útjavításokkal összefüggő feladatokat, hiszen a pénzügyi fedezetet alapvetően a lakosság biztosította. A lakosság viszont túlságosan megterhelt volt, így nem lehetett 199
