Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
A felsorolások mutatják az ipari ágazatokat is. A felsoroltakon túl — ha nem is nagyüzemi szinten — jelentős a foglalkoztatottak száma még a fonó- és szövőiparban, a háziiparban és az építőiparban. A legfőbb ipari góc a megye két városa és Hatvan község volt. A megye bányászata is nagyobb fejlődésnek indult. Még 1920ban 1737 volt a keresők száma, addig 1930-ban már 2416-ra emelkedett. Nagyobb szénbányaüzemek voltak: Egercsehi, Nagybátony, Rózsaszentmárton, Nádújfalu és Gyöngyös. A szénkitermelésben 1713 munkást foglalkoztattak. Nagyobb kőbánya az apci, 131 munkással és a nagybátonyi, 81 munkással volt. A rézbányászat már kevésbé volt jelentős. Gyöngyösorosziban 40, Recsken 86 munkást foglalkoztattak. 53 4 A legnagyobb munkaerőmozgás a bányászok körében volt, mivel a tömeges felvétel és elbocsátás — a gazdasági helyzettől függően — különösen itt érvényesült. Az iparnál is jóval kevesebb embert foglalkoztatott a megye kereskedelme, amelyen belül főleg kiskereskedők voltak. Jellemzően mutatja, hogy pl. a kereskedelmi vállalatok közül 1135 segéd nélkül, 483 pedig legfeljebb 5 segédszemélyzettel dolgozott, s 5-nél több alkalmazottja csak 21 vállalatnak volt, közülük tizenhárom 6—10, hét 10—15, egy pedig 20 alkalmazottal dolgoztatott. 53 5 A kereskedők jelentős része az élelmiszer-kereskedelemben, a fűszer és élvezeti cikkek kereskedelmében dolgozott. Emellett legjelentősebb volt az állatkereskedelem, a bor- és terménykereskedelem, hiszen Heves megye állattartása és növénytermesztése jelentős volt. A megyében az iparcikk-kereskedelem jelentősebb centrumokhoz kapcsolódott. A mezőgazdaság helyzete Heves megye ipari fejlődésének stagnálása következtében a megye gazdasági életében továbbra is a mezőgazdaságnak jut a legfontosabb szerep. Az 1930. évi adatok szerint Heves megye 139 283 kereső és 177 646 eltartott lakójából 93 897 lelket foglalkoztatott a mezőgazdaság és további 112 815 eltartott megélhetését biztosította, vagyis a kereső lakosság 67,3 százaléka, az eltartott lakosságnak pedig 63,3 százaléka a mezőgazdaságból él. 53 G A megye mezőgazdasága az első világháború kezdete, és különösen az ellenforradalom hatalomra jutása óta állandó válsággal terhes. Jellemző, hogy stagnál a termelés, az állattenyésztés, az agrotechnikai ellátási szint, aminek alapvető oka a helytelen birtokmegoszlás, a mezőgazdasági hitel hiánya és a mezőgazdasági termények szűk piaca. Az ellenforradalmi rendszer ingatag volta és az uralkodó osztály félelme az új forradalomtól, arra szorította Horthyékat, hogy a föld187
