Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
változásaiban, a napszámbérek és kereskedelmi árak viszonylagos változékonyságában. Végül a pusztító erejű válság kirobbanásával elpusztultak az életképtelen vállalatok és megerősödtek az életképesek. 3. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG GAZDASÁGI INTÉZKEDÉSÉI A KONSZOLIDÁCIÓ ÉVEIBEN A megye háztartásában éveken keresztül az 1924-től kialakított költségvetési egyensúly szoros összefüggésben állt az ország gazdasági helyzetével. 1942-től az államháztartásban is érvényesült a költségvetési egyensúly, megszüntették a fedezet nélküli bankjegy kibocsátását. Mindez jelentős megrázkódtatást váltott ki a gazdasági életben, hiszen a szanálással megszűnt a tőkések és nagybirtokosok inflációs külön haszna. Ezt a pénzromlás éveiben abból szerezték, hogy a bérek lassabban emelkedtek az áraknál, továbbá az államtól az adózók terhére kapott kölcsönök a visszafizetés idejére elértéktelenedtek. A pénzügyi stabilizációval az üzleti viszonyok, a spekulációs lehetőségek szükségszerűen megváltoztak. A kizsákmányolóknak az inflációs üzérkedésről át kellett térniük az átlagos termelésre, ill. a szokásos kereskedelemre. Az alacsonyra szorított bérszínvonal természetesen megkönnyítette nekik ezt az áttérést. Ipar, bányászat, kereskedelem helyzete A pénzügyi stabilizáció azonban jelentős gazdasági zavart okozott. Országosan jellemző volt, hogy a gyáripari termelés növekedett. Heves megye azonban iparilag fejletlen volt, így gazdasági életében ez az élénkülés nem volt érzékelhető. Viszont ha az iparral foglalkozók arányát nézzük, úgy tűnik, hogy az ipari termelés nem lehet közömbös a megye életére, hiszen ez 1930-ban 42 252 fő, vagyis a megye összlakosságának mintegy 14 százaléka. 53 1 Ebből viszont csak 1521 fő dolgozott 20 főnél többet foglalkoztató üzemben, a többi kisiparos, vagy kisiparosnál alkalmazott segédeg és azok eltartottjai. 1930-ban a 100 munkásnál többet foglalkoztató iparvállalatok a következők voltak :az Egri Dohánygyár 528 munkással,, a Hatvani Cukorgyár 298 munkással, a Felnémeti Fűrésztelep 119 és a Parádi Üveggyár 93 munkással. 511 2 Az iparral foglalkozók zöme tehát kisiparos volt, akik kézműipari szinten vettek részt a megye lakosságának ipari szükségleteinek megtermelésében. Jelentősebb ipari üzemek voltak még a megyében: az Egri Lakatos- és Lemezgyár 67 munkaerővel, Egri Áramfejlesztő 54 fővel, Egri Nyomda 54, Hatvani Vasúti műhely és a Mátraderecskei Téglagyár 49—49 munkással. 53 3 186