Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre

tők sorából azokat, kik atyai, gyámi vagy gazdai hatalom alatt álltak. „Gazdai hatalom alatt levőknek tekintetnek a kereskedő- és iparostanoncok, valamint a köz- és magánszolgálatban álló szolgák és cselédek. Gazdatisztek gazdai hatalom alatt levőknek nem tekintetnek,

1

4 Egyértelműen kimondta tehát a törvény, hogy a kereskedő- és iparostanoncok, valamint a köz- és magánszolgálatban álló szolgák és cselédek nem rendelkeznek választási joggal. így a lakosság 6 százalékának volt csak szavazati joga. Az 1886—1929 közötti időszakban a választási törvényt többször is módosították, a törvényhatóság szempontjából azonban csak az 1925. évi 26. t. c. vehető figyelembe, mivel az 1929. évi törvényhatósági választásokat ennek alapján hajtották végre. „E törvény jellegzetes terméke volt a Horthy-rendszer konszolidált korszakának: lényegében jóval korlátozottabb volt, mint a Tanácsköztársaság leverése utáni korszak választási törvényei, s az ezekből fenntartott látszatengedélyek ellenére is más oldalakról már megfelelően biztosította magát."

1

5 Az 1925. évi 26. t. c. általában szavazati jogot adott minden 24. évét betöltött és négy elemi elvégzését igazolt férfinak, valamint a 30. évet betöltött, s hat elemit végzett nőknek. Ez még az 1848-as szabályozáshoz képest is megszorítást jelentett, mivel a választójogosultság általános alsó korhatára aikkor 20 év volt. Általános kellék volt az országos képviselőválasztáskor a 10 éves magyar állampolgárság és a kétéves egyhelyben lakás. A törvényhatósági választáskor azonban 6 évi egyhelyben lakást követeltek. A törvény ezen kívül személyére nézve biztosította a szavazati jogot mindannak, aki a szélesebb szavazati jogot adó 1918. évi választójogi törvény alapján szavazóképes volt. „A választók száma így ugyan 1 140 000-re emelkedett, ami az összlakosság közel 33 százalékát jelentette. A törvény azonban megtalálta a módot, hogy az uralkodó osztály érdekei e kereteken belül se kerüljenek veszélybe."

1

6 Ezek a kötöttségek pedig elsősorban a munkásokat, a szegényparasztokat fosztották meg szavazati jogától. A csekély számú, a társadalmi haladást képviselő, a munkásosztály és a szegényparasztság érdekeiért síkra szálló választó szabad akaratának nyilvánítását pedig nagyban korlátozta az a tény, hogy a szavazás nyilvános volt. A csendőrszuronyok előtt nem volt ajánlatos az uralkodó osztály tagjai, illetve az általuk kiszemelt jelöltek ellen szavazni, s ténylegesen a néphez hű embereket jelölni. A Horthy-korszak választási politikája már tükrözte, hogy a burzsoázia viszonylag szűk rétegének, a fináncoligarohiának, a nagy 17