Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
Érdemes egy pillanatra odafigyelni, hogy milyen munkálatokért szedhettek díjakat a jegyzők: 1. Hivatalos működésért: — szerződési okirat megmagyarázásáért, felolvasásáért, hitelesítéséért és másolásáért; — helyhatósági bizonyítványokért; — a tényleges birtoklási eljárás megindításához szükséges bizonyítványokért ; — a válóperekben szükséges gyermektelenségi vagy gyermek számát igazoló községi bizonyítványokért; — adóbizonyítványokért stb. 2. Magánmunkálatokért: — a munkásszerződésért, szolgálati szerződésért; — adásvételi szerződésért; — telekkönyvi kérvényekért; — magánlevelek írásáért; — utalványok, szállítólevelek és más, postai űrlapok kitöltéséért stb. Ez a néhány felsorolás is mutatja, hogy a jegyzőknek jelentős bevételi forrás volt a magánmunkálati díjakként beszedett összegek. A szabályrendelet indokolása nem is titkolja a magánmunkálati díjak újabb szabályozásának okát, amikor hangsúlyozza: „Minthogy pedig a magánmunkálati díjak megállapítása a szabályrendelet módosításánál a pénzérték állandó csökkenése következtében a háború óta mindig a községi jegyző rovására történt, jelen módosításnál a pengőben kifejezett értékek felfelé vannak kerekítve. A jelen véghatározattal megállapított díjak azonban még így sem érik el megközelítőleg sem a békebeli díjazás értékét." 40 5 A tisztviselők és alkalmazottakról való gondoskodást mutatja az az egyesített vármegyei nyugdíj rendelet, amelyet 1929 végén alkotott meg a törvényhatósági bizottság a belügyminisztériumi szabályrendeleti minta alapján. Az Egyesített Vármegyei Nyugdíjalapot a volt vármegyei tiszti nyugdíjalapnak és a községi, kör- és segédjegyzői nyugdíjalapnak egyesítéséből alkották meg. Figyelemre méltók az ellátás fajtái, amely igen változatos képet mutatott, magába foglalva a nyugdíjképes dolgozó, az özvegye és árvái nyugdíjigényét is. A nyugellátás fajtái a következők voltak: 1. A rendszeres ellátás: a) az alkalmazott nyugdíja; b) az alkalmazott lakáspénze; c) az alkalmazott családi pótléka; d) az alkalmazott özvegyének nyugdíja; e) az alkalmazott árvájának nevelési járuléka. 171
