Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre

1929. évi 30. t. c. a törvényhatósági bizottság összetételében jelentős megszorításokat eszközöltek. A korábbi tagsági kategóriákat úgy módosították, hogy még inkább a burzsoázia és földbirtokos osztály és feltétlen kiszolgálóik kapjanak helyet a törvényhatósági bizottságban. A jelzett törvénycikk így rendelkezik: „2. § A törvényhatósági bizottság tagjai: 1. A legtöbb adótfizetők közül választott tagok, 2. Az összes választók közül választott tagok, 3. a) a szakszerűség képviselete, b) a vallásfelekezetek képviselete és c) az érdekképviselet címén tagok, 4. Az örökös tagok, 5. A hivatali állásuknál fogva tagok."

1

2 „Az első bekezdésben említett bizottsági tagoknak 2/5 részét a legtöbb adótfizetők, 2/5 részét az összes választók választják, 2/5 részük pedig a 2. § (1) bekezdésének 3. pontja alá tartozó tagok köréből kerül ki."

1

3 Horthyék kiszélesítették tehát az uralkodó osztályhoz tartozóknak a törvényhatósági bizottságban való képviseletének arányát: a virilisták százalékos növelésével, a különböző érdekképviseleti tagokkal, az örökös tagokkal. Ugyanakkor csökkentették a nem virilisták, a választott tagok számát. A lakosság választása révén bejutott tagok alapos rostálását végezték el. Ezt nemcsak a százalékos arány csökkentésével kívánták elérni, hanem azzal is, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál az országgyűlési képviselő választásnál megállapított súlyos feltételeket, a vagyoni cenzust írták elő. Az országgyűlési képviselők választására jogosító vagyoni cenzust az 1874. évi 33. t. c. úgy állapította meg, hogy az eddig választójogosultak már úgy is szűk köre még jobban leszűkült. Az 1886. évi 21. t. c. ezt a cenzust érvényesíti a törvényhatósági bizottsági választásoknál is. Ezek szerint csak az választhat, aki városban házadó alá eső, legalább három lakrésszel rendelkező házat, illetve vármegyében legalább 1/4 úrbéri teleknek megfelelő, 6—8 holddal egyenlő földdel bír. A választójog alapjául szolgáló évi jövedelem összegét — a kereskedők, gyárosok, kézművesek vonatkozásában — 105 Ft-ban határozta meg. A fizetésből élő embereknél a választásra jogosító évi jövedelmet 700 Ft-ban állapította meg a törvény, viszont a közigazgatási tisztviselőknél 500 Ft-ban. Az értelmiségiek — az alsóbb réteg esetében — csak abban az esetben bírtak választójoggal, ha valahol alkalmazásban voltak. Viszont kizárta a válasz16