Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
A törvényhatósági bizottság több intézkedést tett a nyomor enyhítésére, elsősorban különböző akciók szervezésével. Ezzel azonban nem változtatták meg a rossz szociális viszonyokat. Horthy nagy ínségakciókat kezdeményezett, amely Heves megyében „Horthy-ínségakció" néven vált ismertté. Már 1923. márciusában 5 431 396 korona készpénz és 705 q termény gyűlt össze, amelyből sok éhes száj legalább néhány napi eleséghez juthatott volna, azonban más feladatra használták fel. De az összegyűjtött pénz nem önkéntes adakozás eredménye volt, hanem erőszakkal behajtott inségadó. „A törvényhatósági bizottság határozata alapján folyamatba tett ínségadó kivetési munkálatok mindenütt befejezést nyertek — jelentette az alispán a törvényhatósági bizottságnak. — A behajtás, illetve a kivetett ínségadók befizetése azonban rendkívül lassan folyik, sőt, ma már az is megállapítható, hogy az előirányzott összegek negyedrésze sem fog befolyni. Legtöbb helyen, így a gyöngyösi járásban megtagadják az ínségadó befizetését." 38 9 A ,,Horthy-ínségakció"-ból természetesen a szegények, a rászorultak csak közvetve kaptak, mivel „a központi akció bizottság mindent elkövetett, hogy a begyűlt pénzen a vármegye zilált állapotban levő útjait legalább némiképp rendbehozassa ... s a megmaradó vagyonból egy állandó segélyalapot fog a törvényhatóság kezelése alatt létesíteni." 39 0 Hasonló módon járt el Eger város is. Azonban nemcsak pénz- és terményakciók szervezésével akartak segíteni a rászorultakon, hanem pl. áruakcióval is. A népjóléti és munkaügyi miniszter a falusi lakosság nyomorának enyhítését célzó ruhaszövetakció keretén belül a 130 580/VIII. a. 1923. számú rendeletével nagyobb mennyiségű ruházati cikket bocsátott a vármegye főispánjának a rendelkezésére, mégpedig: 2925 m gyapjúszövetet, 240 m pamutszövetet és 120 m barchentet. A nagy hanggal beharangozott akció során ingyenesen 126, kedvezményesen p>edig 475 igénylő kapott. „A szegénysorban élő falusi lakosság túlnyomó része a minimálisan olcsó pamutszövetet és a Barchentet igényelte, így . . . nem voltak mind kielégíthetők." 39 1 Ezeket az akciókat azonban alapvetően politikai agitáció céljából szervezték. Az ínség- és szövetakción kívül még sokféle mozgalmat indított a törvényhatósági bizottság, természetesen elsősorban valamely miniszter ösztönzésére. 1921-ben pl. a belügyminiszter 87 259/III. 1920. sz. leirata alapján „ia hadigondozó népirodák működésének előmozdítására" inspirálta a vármegyét, amely hangsúlyozta, hogy „a vármegye pénzügyi helyzete ma nem olyan, hogy a hadigondozó alapnak rendes évi dotációval való növelése, illetve létesítése lehetséges volna 39 2 Mégis azt javasolta az alispán, hogy „a törvényhatósági bi137
