Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
zottság határozatilag szólítsa fel a vármegye községeit, hogy a hadigondozás céljaira önkéntes adományokat szavazzanak meg." mí > A súlyos helyzetben levő lakosság részére hatósági liszttel való ellátást helyezett kilátásba az alispán. Ugyanis a közélelmezési miniszter 33500/IV. a. 1921. évi körrendeletével 1921—1922. évre a lisztellátást szabadforgalom alapjára helyezte. Viszont a lakosság nem volt képes szabadforgalom alapján lisztszükségletét kielégíteni, így a hatósági ellátást szolgalmi úton, vagyis személyes használat jog megadásával biztosította a hatóság. A minisztériumok közvetlenül gondoskodtak a hadsereg, a csendőrség, az alkalmazottak, nyugdíjasok, ipari, bánya- és közlekedési vállalatok munkásainak lisztellátásáról. Az egyéb munkások, keresőképtelenek és vagyontalanokról a minisztérium által kiutalt lisztszükségletből a községi hatóságok gondoskodtak. 39 4 A hatósági liszt árát maximálták az alábbi árakon: — búzadara és finomliszt 23 K — főzőliszt 16 K — búza és rozs kenyérliszt 6 K Az árakat esetleg a szállítási költséggel toldhatták meg. 39 5 Itt is elsősorban azt láthatjuk, hogy az állami és vállalati alkalmazottak kielégítését helyezték előtérbe, a munkanélküliek népes táboráról nem gondoskodtak. Hiába szabták meg a különböző áruk árát, a piacon ez nem érvényesült. A törvényhatósági bizottság pl. 1922-ben egyes áruféleségek árait a következőkben állapította meg: — sertéshús kg 64 K — zsírszalonna kg 110 K — háj kg 120 K — zsír kg 130 K — dagadó kg 72 K — borjúhús kg 52 K — növendékmarihahús kg 46 K — marhahús kg 50 K — friss kolbász kg 90 K — vegyes füstöltkolbász kg 80 K — disznósajt kg 80 K — savanyú káposzta kg 30 K396 Természetesen ezeket az árakat nem tartották be, mivel egy nagy múlva már módosulhattak. A súlyos, kétségbeejtő gazdasági viszonyokat a különböző alkalmazottak nehezen el tudták viselni, mivel a drágasági segélyeket és pótlékokat egyre-másra kapták. A munkásokat, a mezőgazdasági cselédeket és alkalmi munkásokat azonban az ilyen akciókból kizárták. Így megélhetésüket csak a napi bérből tudták biztosítani. 138
