Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925

csekély térítés ellenében a közutakra, akkor, amikor tudják, hogy a szomszéd Jász-Nagykun-Szolnok vármegye már nem veszi igénybe a személyes szolgáltatást, hanem bérfuvarosokkal dolgoztat." Így a „személyes szolgáltatások igénybevétele ... a múlt évben már igen sok nehézséggel járt, s gyakran kényszerültek a közigazgatási ható­ság, a karhatalom igénybevételére." 8 8° A veszélyes konfliktusok elhárítása miatt került sor 6 db pót­kocsis gépkocsi vásárlására, amelyek munkába állításával a szemé­lyes szolgáltatások teljesítését nem kellett szorgalmazni. A tehergép­kocsikat a törvényhatóság a városok és járások közönsége által meg­ajánlott 2 692 436 006 koronából vásárolta meg. Tehát ezt is a lakos­ság nyakába varrták úgy, hogy törvényhatósági határozat nem is volt rá. 88 7 Mindenesetre a közutak fokozottabb és gyorsabb karban­tartását jelentős mértékben elősegítette. Sőt már 1922-ben arra va­natkozóan is történt intézkedés, hogy az utakat jelzőtáblákkal lás­sák el. Az úthálózat helyreállítása tekintetében 1925-re valóban bekö­vetkezett a stabilizáció, amennyiben a háború okozta fokozott igény­bevétel miatt tönkrement utakat helyreállították. Ezt követően az állagmegóvás, a korszerűsítés és új utak építése került napirendre. 5. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEI A lakosság életkörülménye — néhány ezer földbirtokos, tőkés és vezető tisztviselőtől eltekintve — az 1921—1925-ig terjedő idő­szakban elszomorító volt. Az alacsony munkabér, a munkanélküli­ség és az egyre fokozódó drágaság a végső kétségbeesés felé ker­gette a lakosság jelentős részét. Még az ellenforradalom legszélső­ségesebb eszméiről hírhedt Békássy Jenő is kénytelen beismerni, hogy „ ... mindenki panaszkodik, mindenki sír, hogy nem bírja elvi­selni az életet, kénytelen a legszükségesebbekről is lemondani. A ha­tóságok pedig teljesen tehetetlenek a drágasággal szemben. Minde­nütt azon panaszkodnak, hogy egyes árucikkek olyan súlyos kincstári illetékekkel vannak megterhelve, továbbá a monopóliumok birto­kosai olyan visszaéléseket követnek el, amelyek a lakosságot végső kétségbeesésbe kergetik, a legszomorúbb jövő képe bontakozik ki előttünk." 38 8 Azért is meglepő ez a nyilatkozat, mivel a korabeli ira­tok óvatosabban fogalmaztak. Nem ismerték el a munkanélkülisé­get, a munkabéreket kielégítőnek tartották, a drágaságot viszont ők is nehezen elviselhetőnek ismerték el. 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom