Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
csekély térítés ellenében a közutakra, akkor, amikor tudják, hogy a szomszéd Jász-Nagykun-Szolnok vármegye már nem veszi igénybe a személyes szolgáltatást, hanem bérfuvarosokkal dolgoztat." Így a „személyes szolgáltatások igénybevétele ... a múlt évben már igen sok nehézséggel járt, s gyakran kényszerültek a közigazgatási hatóság, a karhatalom igénybevételére." 8 8° A veszélyes konfliktusok elhárítása miatt került sor 6 db pótkocsis gépkocsi vásárlására, amelyek munkába állításával a személyes szolgáltatások teljesítését nem kellett szorgalmazni. A tehergépkocsikat a törvényhatóság a városok és járások közönsége által megajánlott 2 692 436 006 koronából vásárolta meg. Tehát ezt is a lakosság nyakába varrták úgy, hogy törvényhatósági határozat nem is volt rá. 88 7 Mindenesetre a közutak fokozottabb és gyorsabb karbantartását jelentős mértékben elősegítette. Sőt már 1922-ben arra vanatkozóan is történt intézkedés, hogy az utakat jelzőtáblákkal lássák el. Az úthálózat helyreállítása tekintetében 1925-re valóban bekövetkezett a stabilizáció, amennyiben a háború okozta fokozott igénybevétel miatt tönkrement utakat helyreállították. Ezt követően az állagmegóvás, a korszerűsítés és új utak építése került napirendre. 5. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEI A lakosság életkörülménye — néhány ezer földbirtokos, tőkés és vezető tisztviselőtől eltekintve — az 1921—1925-ig terjedő időszakban elszomorító volt. Az alacsony munkabér, a munkanélküliség és az egyre fokozódó drágaság a végső kétségbeesés felé kergette a lakosság jelentős részét. Még az ellenforradalom legszélsőségesebb eszméiről hírhedt Békássy Jenő is kénytelen beismerni, hogy „ ... mindenki panaszkodik, mindenki sír, hogy nem bírja elviselni az életet, kénytelen a legszükségesebbekről is lemondani. A hatóságok pedig teljesen tehetetlenek a drágasággal szemben. Mindenütt azon panaszkodnak, hogy egyes árucikkek olyan súlyos kincstári illetékekkel vannak megterhelve, továbbá a monopóliumok birtokosai olyan visszaéléseket követnek el, amelyek a lakosságot végső kétségbeesésbe kergetik, a legszomorúbb jövő képe bontakozik ki előttünk." 38 8 Azért is meglepő ez a nyilatkozat, mivel a korabeli iratok óvatosabban fogalmaztak. Nem ismerték el a munkanélküliséget, a munkabéreket kielégítőnek tartották, a drágaságot viszont ők is nehezen elviselhetőnek ismerték el. 136
