Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925

Hogy mennyi volt a közfogyasztásból kivonandó levágott állatok száma, azt nem tudjuk, mivelhogy erről nyilvántartást nem vezethettek, bár tudjuk, hogy a zugvágások állandóan napirenden voltak. A mezőgazdasági termeléssel, állattenyésztéssel összefüggő törvényhatósági tevékenységet úgy értékelhetjük, hogy csak részben ismerték fel az állandóan lappangó mezőgazdasági válság okát. A kritikus helyzetet viszont látták és igyekeztek saját hatáskörükben segítséget nyújtani a jobb termelési feltételekhez, a mezőgazdasági stabilizáció kibontakozásához, amelyre csak Magyarország szanálása után került sor. A közlekedési viszonyok változásai A megyei közlekedési viszonyok terén következett be a legjelentősebb változás a tárgyalt időszakban. Azok az járhatatlan utak, amelyek az ötéves háború után az ellenforradalmi rendszerre maradtak, járhatóvá váltak. A megyei törvényhatóság következetes intézkedései eredményesek voltak. „.. .ha a program végrehajtása közben a vármegye közönségétől lényeges áldozatokat is kellett igényelnünk, megfeszített munkánkkal sikerült közúthálózatunkat a végromlástól megmenteni. — jelentette az alispán 1923 végén a törvényhatósági bizottságnak. — Azt, amit ígértünk, a közutak járhatóvá tételét, apróbb szépséghibáktól eltekintve, be is váltottuk; a bomlást sikerült megállítanunk, s ha a következő esztendőkben is hasonló mérvű anyagi eszközöket fognak rendelkezésünkre bocsátani, .. .úgy hasonló erőkifejtések mellett sikerülni fog a már megmentettnek mondható közúthálózatunkat évről évre mind jobb állapotba lendíteni.'

37

9 A gondok folyamatosságát a közutak kavicsborítású volta okozta, mivel egy-két év alatt, ha közben elmulasztották a karbantartást, teljesen tönkremehettek. A folyamatos karbantartásnak — és természetesen a korszerűsítési munkálatoknak — nehézségeit a kavicsszállítás egyre nehezebbé válása, az útbiztosok hiánya okozta. Az útbiztosok hiánya miatt az útkaparók munkáját nem tudták ellenőriztetni, s így arra a megállapításra jutottak, hogy nics arányban még megközelítően sem „azzal az óriási költséggel, amibe az útkaparók a vármegyének, s a természetbeni ellátás és pótlékok révén az államkincstárnak kerülnek. Pedig a 112 vármegyei és vicinális útkaparó személyzet évi költsége — hangsúlyozza a törvényhatósági bizottság közgyűlésének határozata — ma már feltétlenül meghaladja a 200 millió koronát. Ha ezzel a költséggel összehasonlítjuk az útkaparó személyzet által végzett munka értékét, végtelenül 134