Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre
réteg — uralmát hogyan, milyen feltételek között, milyen formákban és milyen eszközökkel valósítja meg. Az általunk tárgyalt polgári korban a hatalom a burzsoázia kezében van. E korszak első szakaszában a polgári állam tevékenysége a hatalmon levő burzsoázia többé-kevésbé széles rétegeinek ellenőrzése alatt áll, s a dolgozó osztályok is több politikai jogot és lehetőséget vívtak ki maguknak az osztályharcban. Az államgépezet formálisan a választott törvényhozó testületeknek (parlament) van alárendelve, a politikai szervezetek, pártok viszonylag széles formális cselekvési lehetőségekkel rendelkeznek. A polgári állam másik formája — a monopolkapitalizmus időszakában — a burzsoázia viszonylag szűk felső rétegének, a fináncoligarchiának, a nagy monopóliumoknak a reakciós diktatúrája. Ezt a formát — amely az imperializmus korszakának jellegzetes terméke —, a nyílt rendőrterror, a félfasiszta és fasiszta módszerek alkalmazása, a dolgozók harcban vívott demokratikus jogainak erőszakos megsemmisítése jellemzi. Ez utóbbi forma Magyarországon különösen 1919-től, a Tanácsköztársaság bukásától hódít teret; kezdetben félfasiszta, majd később fokozatosan a fasiszta módszerek alkalmazása kerül előtérbe. „Végeredményben az ellenforradalmi időszak államformája demokratikus és feudális formákkal tűzdelt, monarchikus, látszatparlamenten, többpártrendszeren és diktatórikus módszereken nyugvó, a fasiszta állam szervezési és működési alapelveivel rendelkező államforma." 4 Az államnak két alapvető funkciója van: a külső és belső funkció. A kapitalizmus klasszikus szakaszában a külső funkció elsősorban védelmi jellegű, míg az imperializmusban a hódítás funkciójával bővül. A monopolkapitalizmus időszakában már törvényszerű a védelem mellett az új piacok szerzése a tőke elhelyezése céljából, ami más népek leigázásával jár együtt. A burzsoá állam belső funkciói közül leglényegesebb a politikai osztályuralom fenntartására irányuló tevékenység; a dolgozók fékentartása, elnyomása és kizsákmányolása. A polgári állam — amely a feudális állammal szemben a nép képviselőjének tüntette fel magát —, hasonló nyíltsággal csapott le a munkásosztályra minden esetben, amikor az a tőkés kizsákmányolás és a burzsoázia ellen lázadozott. Az állam lényege azonban nem mindig ilyen közvetlenül ilyen kézzelfoghatóan nyilvánul meg. Az osztályharc „békésebb" szakaszaiban a kizsákmányoló állam a véres erőszak helyett az erőszak szervezett formáit alkalmazza; a rendőrség, a bíróság, a közigazgatás hivatali apparátusa segítségével tartja fenn a „törvényes rendet", azt a látszatot keltve, hogy a nyugalom és a béke fenntartásával az egész társadalom érdekeit szolgálja. Ezt látszik alátámasz11