Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
törvény megalkotásában hasznosítani fogja. Már az 1922. évi választási törvényjavaslat vitájában a fő kérdés a titkosság volt. Mayer János közélelmezési miniszter kifejezésre juttatta, hogy „ .. . egyénileg ö maga sem helyesli a titkosságot, de kénytelen pártja többségének felfogásához alkalmazkodni," melyszerint „nehéz volna a titkosságot feladni... és a titkosság elejtése a Kisgazdapártra valóságos veszedelmet jelentene." 31 1 Bethlen hivatkozott arra, hogy a titkosság a nincstelenekre való jogkiterjesztést jelentené, amely a falura valóságos veszedelmet hozna. Természetesen Bethlen akarata győzött, a titkosság a falura nem terjedt ki, a munkásosztály, a falu szegény népe mindig érezte a tőkések, földbirtokosok leplezett népellenes politikáját. Igyekezett hát úgy harcolni ellene, ahogyan tudott. A lakosság harcának egyik formája a passzivitás volt. Mutatja ezt az is, hogy a megyében a választóknak csak 57 százaléka adta le szavazatát. Leszámítva a kápolnai kerületet, ahol Mayer Jánost egyhangú szavazással választották meg, választási kerületenként a következő arányban adták le szavazatukat a választók: kápolnai: egyhangú, egri: 70 százalék, gyöngyösi: 54 százalék, hatvani: 56 százalék, pásztói: 58 százalék, hevesi: 70 százalék, pétervásári: 30 százalék, és a tiszafüredi választókerületben 62 százalék. 31 2 Az alispán ezt a nagyfokú közömbösséget azzal magyarázta, hogy az elrendelt szesztilalommal megszűntek a régi rendszerű választásoknak hangos felvonulásai és dáridói, amelyek egy-egy országgyűlési választást jellemeztek. A választók nagyfokú passzivitása, a választástól való tartózkodása a rendszerből való kiábrándulás, az emberi jogok megtépázói elleni harc egyik formája volt. A törvényhatósági tisztviselők helyzete A megyei törvényhatósági élet vitelében, a kormány- és önkormányzati politika megvalósításában nagy jelentőséggel bírtak a tisztviselők. A testületek komoly figyelmet fordítottak az élet- és munkakörülményekre, jogállásuk és hatáskörük tisztázására. Az ellenforradalmi rendszer igyekezett megkülönböztetett bánásmódban részesíteni őket azzal is, hogy kitüntetéseket és címeket adományozott nekik. Természetesen ezek az adományozások óriási propagandával, nagy demonstratív ünnepségek keretében zajlottak le. Különösen kiemelkedő volt ezek közül dr. Bobory György főispán vitézzé avatása, 31 3 és Hellebronth Gusztáv altábornagynak, Heves vármegye vitézi szék kapitányának Kiskörén, a szatmári püspökség által adományozott 300 holdnyi vitézi telekbe történő bekitatása 31 4 De Horthy azokat is megkülönböztetett figyelemben részítette, akik a rendszert nem fegyverrel, hanem következetes politikai kiál114
