Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
lássál, vagy éppen figyelemre méltó gazdasági vagy más szakmai tevékenységgel igyekeztek szilárdítani. Ilyen irányú elismerését fejezte ki a kormányzó, amikor Jankó-Brezovay Miklós, egerszóláti földbirtokosnak címzetes miniszteri tanácsosi címet adományozott, 315 vagy amikor Csépány József gyöngyösi szőlőbirtokosnak, a hazai szőlőgazdaság fejlesztése terén elért munkásságáért gazdasági tanácsosi címet adott és amikor dr. Kassa Endrét, megyei tiszti főorvost egészségügyi tanácsosi címmel ajándékozta meg. 31 0 Ragó László hevesvezekényi kisbirtokost, közel félévszázados községi bírói tisztségben töltött hűséges szolgálataiért viszont csak egyszerűen elismerésben részesítette a kormányzó. 31 7 Az osztálykülönbség szabályait természetesen itt is érzékeltették. A zűrzavaros, válsággal terhes ellenforradalmi rendszer azonban kényszerintézkedéseket is foganatosított. Az egyik ilyen intézkedése a B-lista elrendelése, a másik az állami és önkormányzati alkalmazottak, tisztviselők megkülönböztetése volt. Ez utóbbival kapcsolatban 1922-ben pl. örömmel jelentette be az alispán a törvényhatósági bizottságnak, hogy: „ ... a kormány végre benyújtotta a nemzetgyűléshez a vármegyei, városi és községi közigazgatási alkalmazottak ideiglenes státuszrendszeréről szóló törvényjavaslatot, mely legalább részben hivatva lesz az állami és önkormányzati alkalmazottak között fennálló kirívó ellentéteket megszüntetni." 31 8 A lelkesedés, a remény korainak bizonyult, mivel a nemzetgyűlés nem fogadta el a törvényjavaslatot. Valamit mégis nyújtani kellett az önkormányzati tisztviselőknek, így a kormány a törvényhozásig kilátásba helyezte, hogy „... az alkalmazottak nyugdíjba be nem számítható kiegészítő pótlékkal oly összegű javadalmazást fognak kapni, mintha a törvényjavaslatban tervezett fizetési osztályoknak megfelelő állásokat töltenének be, egyben azonban elvonja a státuszrendezése elmaradásáért az 1920. évben engedélyezett ideiglenes pótlékokat." 31 9 Ez a rendelkezés azonban kevésbé javított a tisztviselők fizetésén. Az 1922. évet követő időszakban egymást érték a panaszos levelek, feliratok a belügyminiszterhez, a kormányhoz, míg végül 1924ben kénytelen volt reagálni rá. A feliratokban a következő sérelmes dolgokat hangsúlyozták: — a hivatalos órákon túl, valamint a hivatalos munkaszünetnek nyilvánított napokon teljesített munkálatokért a vármegyei tisztviselők munkadíjban nem részesülnek. Válasz: „a kérdést az 1920. évi december 13-án 81804 szám alatt kelt itteni rendelet... a vármegyék hatáskörébe utalta." 32 0 — a vármegyei tisztviselők nem részesülnek azokban az általános rendszerré vált külön jutalmakban, amelyeket az állami 115
