Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
Éppen ennek ellensúlyozására a nagybirtok és nagytőke képviselői éberen vigyáztak arra, hogy az elnyomó apparátus, a közigazgatás főleg középfokú kulcspozícióban képes legyen ellenállni bármilyen zavaró tényezőnek. Láttuk, hogy az ellenforradalom első kritikus hónapjaiban a törvényhatóságokat az uralkodó osztályból kikerült széles hatáskörrel felruházott kormánybiztosok közvetlenül irányították. Az uralkodó osztály azonban még ezután sem engedte meg a törvényhatósági bizottságok újraválasztását mindaddig, amíg egyrészt a földreform kérdését végleg nem tudja ellaposítani, másrészt az ellenforradalom egész hatalmi rendszerét nem sikerül konszolidálni. Ezért volt az, hogy a törvényhatósági közigazgatás újabb általános szabályozására csupán 19'29-ben került sor. A törvényhatósági bizottság összetétele tehát alig változott, a földbirtokosok, kulákok továbbra is a többséget képviselték Az 1922. évi nemzetgyűlési válasz tások Heves megye uralkodó osztálya, élükön a nagybirtokosokkal, nemcsak a törvényhatósági bizottságban igyekezett hegemón szerepet biztosítani, hanem a nemzetgyűlési képviselők Heves megyei csoportjában is. Ismeretes, hogy az 1919. évi 5 988 ME rendelet a nemzetgyűlési képviselőválasztás lebonyolítását a törvényhatóság kezéből kivette és kizárólag a törvényszéki bíróságokra ruházta. 30 5 Elsősorban a volt legimitisták 1922-ben is ezt akarták megvalósítani, azonban a végső döntés eredményeként a megyei törvényhatósági tisztviselők is szerephez jutottak. így lehetőségük volt irányítani a választást, elősegíteni a pártoltjuk megválasztását. Emellett a kiadott 2200/1922. ME. számú rendelet a törvényszéki bíróságoknak is biztosított szerepet a választások előkészítésében és intézésében. Így pl. az idézett rendelet 110. §-a a választói névjegyzék első ízben történő összeállítása alkalmával a megyei központi választmányok a felszólalások és észrevételek felett hozott határozatai ellen nem a közigazgatási bírósághoz adott fellebbviteli jogot, hanem az illetékes törvényszékhez, amely az elékerült kérdésekben egyedül döntött. Az alispán tiltakozásként hangsúlyozta: „Ez a rendelkezés a központi választmánynak, mint rendkívül fontos és tekintélyes önkormányzati testületi szervnek végtelen lekicsinylése és szinte sértő ezen területre, hogy 34 független, tekintélyes bizottsági tag jól megfontolt határozatait egyetlen bíró felülbírálat alá bocsátja." 30 6 Az önkormányzatra sérelmes választói törvény segítséségével a volt KNEP politikusoknak sikerült előretörni. Az 1920. évi választáskor hat választói kerületben kettő KNEP., és négy kisgaz112
