Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925

kör- és segédjegyzői állásokban bekövetkezett változásokat, s a megüresedett állások csak előzetes belügyminiszteri engedély alapján voltak betölthetők. Az alispán azon panaszolkodott, hogy így a belügyminiszter nem járult hozzá több megüresedett állás betöltéséhez. Ez „ ... az autonómia sérelmét jelenti... ezen állapot burkolt államosításnak tekinthető és remélhetőleg csak ideiglenes és átmeneti addig, míg a községek háztartási viszonyai rendezhetők lesznek."

302 A megyei törvényhatóságnak azonban nemcsak a kormány intézkedéseire kellett reagálni, álláspontot kialakítani, hanem az uralkodó osztály általános és helyi érdekeit is érvényesíteni kellett a megye egész területén. Ezek alapvetően gazdasági, társadalmi és kulturális szférába tartozó tényezők voltak. Alapvető cél volt a konszolidáció kialakítása, amely hosszú éveket vett igénybe. 2. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG OSZTÁLYTARTALMA ÉS A KÖZIGAZGATÁSI EGYSÉGEK VÁLTOZÁSAI Heves megyében 19,21—1925 között a törvényihatósági bizottságban a földbirtokosok továbbra is tartották, sőt növelték vezető szerepüket, különösen a virilisták körében. A választott bizottsági tagok száma — elhalálozás miatt — egyre csökkent. 1923. decemberre 44 főre emelkedett az elhalálozottak, és így a bizottságban az üres helyek száma. A megyei törvényhatóságokban a kormány nem engedélyezte a megüresedett helyekre új választott tagok választását, erre még nem tartotta érettnek a politikai helyzetet. A 204/1924. ME. számú rendeletében a következőket rendeli el: „ ... a beállott kényszerhelyzetben azoknak a bizottsági tagoknak meghívása, akiket a tagság az 1915. VI. t. c. értelmében megillet ideiglenesen továbbra is hatályos marad."

30

3 Pedig az alispán már 1922-ben érzékeltette a választás hiányát és kilátásba helyezte, hogy „ . . . amennyiben a törvényhatósági választói jog megalkotása hosszabb időre elodázódnék, az ősz folyamán javaslatot fogok tenni az üres tagsági helyek betöltésére nézve . .. az elavult névjegyzék szerint a lakosság igen kis része gyakorolhatja választói jogát, de ez még mindig kisebb baj, mint az, hogy több vidék képviselet nélkül van a törvényhatósági bizottságban."

30

4 Az újraválasztásra azonban 1929-ig kellett várni. A burzsoá-nagybirtokos osztály kormánya ugyanis egyrészt a tömegek el nem fojtható elégedetlenségétől tartott, mésrészt zavarát fokozta az a körülmény, hogy maga az uralkodó osztály sem volt egységes. 111