Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925

ció felé.''**- A figyelmet tehát a második kamara felállítására irányították, amely megvalósítása zavar nélkül biztosította volna a nagytőkések, nagybirtokosok egyeduralmát. A Kisgazdapárt elleni parlamenti és sajtótámadás után, amely Nagyatádi megpuhítását célozta, Bethlen sikeresen haladt kitűzött célja felé, az egységes kormányzópárt megalakítására vonatkozó beszéde és állásfoglalása alkalmából, a törvényhatóság nevében az alispán a következő üdvözlő táviratot küldte: „Heves vármegye törvényhatósága a mai rendes közgyűlésről hazafias lelkesedéssel és örömmel üdvözli Nagyméltóságodat abból az alkalomból, hogy a széthúzás idején, mikor egy Haza fiai testvér helyett ellenséget látnak egymásban, s az ... együttműködés helyett a haza javát szem elől tévesztve, pártérdek szolgálatára hajlanak: Nagy méltóságod egységes irányba tereli a lelkeket, s ezzel megnyitja a remélt kibontakozást. Üdvözlésünkkel fogadja ... a törvényhatóság biztosítását, hogy a Haza javára irányuló működésében minden tőlünk telhető erővel támogatjuk."

29

3 Az együttműködési készséget természetesen a finánctőkések és nagybirtokosok támogatása, kiszolgálása bizonyíthatta csak. Ha nem az ő érdeküket szolgáló kezdeményezéssel, vagy cselekvéssel találkoztak, azt mélységesen elítélték, azokat megvetették. A gyűlölettől izzó hangon követelte pl. a közgyűlés: „...hogy azokat a köztisztviselőket, akik tagjai voltak a szabadkőműves cégnek, állásukból mozdítsák el, mivel az országnak a tönk szélére való juttatásában oroszlánrészük volt."

2

9* Bethlen István a Kisgazdapárttal való egyesülés feltételével még nem tudta megteremteni az egységes kormányzó pártot, mivel a legitimisták talán még a Kisgazdapártnál is makacsabbak voltak. A legitimisták, a nagybirtokos arisztokrácia egy része, a katolikus klérus és befolyása alatt állók másodszor is kísérletet tettek a régi uralmi formák visszaállítására, IV. Károly visszahozására. A kísérlet kudarccal végződött. Ezután nem volt nehéz félreállítani, illetve jelentéktelen ellenzékbe szorítani őket. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága természetesen elítélte a királypuccs kísérletezőit. Graefl Jenő indítványára: „ . . . kimondotta a közgyűlés, hogy a király az 1920. évi I. t. c. értelmében jelenleg az uralkodói jogok gyakorlását csonka Magyarországon át nem veheti és ismét el kell hagynia az ország területét."

29

5 Igen, ismét el kell hagynia, de nem végleges távozásra gondolt több törvényhatósági bizottsági tag. Ezt a feltételezést erősíti meg a törvényhatóság állásfoglalása IV. Károly halála alkalmával. Szinte reménytvesztő hang érződött: „megdöbbentően tragikus, fiatal, jobb sorsra érdemes királyunk esete".

29

6 Büszkén emlékeztek meg ennek kap108