Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
csán arról, hogy Gyöngyös várost meglátogatta: „és látogatása alatt is államügyekkel foglalkozva, itt írta alá gróf Tisza István miniszterelnök felmentését Z' 29 7 Magyarország és IV. Károly között örökös kapcsolatot reméltek a megye legitimistái, hiszen „... gyászos és tragikus fiatal uralkodónk sorsa, hazafias szempontból méginkább az, mert Koronás királyunk volt ő, aki a megkoronázás ténye által felbonthatatlan szövetséget kötött nemzetünkkel, mely szövetséget a győző hatalmak kényszere folytán formailag meg kellett ugyan szüntetni, de ez nem törölhette el a koronázással járó örök kapcsolatot. Királyunk halálát megelőző élénk emlékünkben levő események felett elfogulatlan bírálatot mondani ma nem lehet, ezt csak a történelem nyugodt szemüvegén lehet majd megtenni, a nemzet közvéleménye azonban bár részvéttel, de nyugalommal fogadta a megtörténteket, nem számítva arra, hogy a tragédia ily gyászosan véget ér." 29 8 Végkövetkeztetésként az állapítható meg a Heves megyei törvényhatósági bizottság politikai állásfoglalásait illetően, hogy érzékkel lavírozott. A törvényhatósági bizottság mindennapi politikájával támogatta, sőt, részt vállalt Horthyval és kormányával, végsősoron a nagybirtok érdekeinek legjobban megfelelő, „ősi" arisztokratikus tradíciókat magába foglaló politikai irányvonal követője volt. A Tanácsköztársaság leverése óta politikai igényeit legjobban a Bethlen-kormány elégítette ki, amely a második királypuccs kudarca után összeeszkábálta az egységes kormányzópártot. Ezzel lényegében a politikai konszolidáció feltétele létrejött. Sok viharos csatározásra került azonban még sor, míg a viszonylagos stabilizáció kialakult. A Bethlen-kormány minden olyan önkormányzat ellen volt, annak megszüntetését igyekezett megvalósítani, amely a központi kormányzat mindenhatóságát zavarta. Ebből az elvből fakadó kormányintézkedések gyakran kiváltották a megyék — köztük Heves megye — tiltakozását. Ezek sorából lássunk egy néhányat! Elsőként a nemzetgyűlésen 1922. februárban folyó vitáról szólunk, amelyet a törvényhatóság fölötte sérelmesnek tartott. Ugyanis a választójogi vita során az vetődött fel, hogy a választás lebonyolítását, vagyis a választások körüli összes teendőket a bíróságokra kell bízni. Ezt azzal indokolták, hogy nagy a bizalmatlanság az önkormányzati szervekkel és a tisztviselőkkel szemben. „Ez a felfogás egyenesen sértő a közélet terén önzetlenül működő állampolgárokra és a közigazgatási tisztviselőkre nézve, mert az összeíró küldöttségek és a központi választmány tagjai működésük megkezdése előtt esküt tesznek, a közigazgatási tisztviselők pedig eskü alatt szolgálnak, s így pártatlan működésüknek kétségbevonása nem indokolt." 29 9 Nem vették tehát szívesen, hogy az önkormányzati 109
