Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)
Dokumentumok - III. Heves és Külső-Szolnok vármegyei települések protestáns közösségeinek néhány 18. századi forrása
sére azután bé is bocsájtotta, s alkalmas üdéig bent hagyta. Maga ki-kijövén, s olykor megint béfordúlván, mely okbúi oda bé esett beszédjeket nem is tudja. Arra ellenben jól emlékezik a fatens, hogy kijövetele után azon v. notarius tett ilyen szót a fatenshez, vajon nem lehetne-e szegínyt valami módon kiszabadítani? Magam is örömest fáradoznék avégett, mert ő segített, s egyedül néki köszönhetem, hogy v. notarius lettem városunkban. Elmenvén ezután azon v. notarius, visszajött megint egy más, őszibe fordult nagy bajuszú száraz, de ösméretlen emberrel és szolgabíró Szentgyörgyi urammal, kivel újra bent volt a prédikátornál, de a fatens akkori beszédekrül sem tud csak legkisebbet is, sem pedig a v. nótáriussal, minek utána Szentgyörgyi urammal a prédikátortúl elment volna, többször szembe nem volt. Harmadszor. Vallja, hogy 6-a Augusti533 szinte a nemes vgye gyűlése előtt való nap Korda János névű túri lakos magányosan érkezvén a tömlöchöz, s a fatensnek egy sajtot adván bément mindjárt a prédikátorhoz ugyan a fatens engedelmével, onnan pedig visszajővén kérte a fatenst, hogy igyekezne kiszabadulásában a prédikátornak, mely végett oly ajánlást is tett, hogy ha végbeviszi a fatens, venni fogja annyi jutalmát Túr városátúl, hogy gyermekeinek is elég lészen, de a fatens azt veszedelmes dolognak, s majd lehetetlennek felelte lenni. Ajánlotta mindazonáltal magát e fatens, hogy fog gondolkodni, ha talán módját ejthetné. Mely okbúi Korda János pecsétes levelet is ígirt béhozni a fatensnek a várostól előbbeni ígiretének erősítésére, amire viszont felelt a fatens: hiszen megválik, hogy fordul a dolog, ha egyszer a levelet elhozza kigyelmed. Elmenvén ezután Korda, másnap úgymint 7-a a gyűlés napján visszatért megint késű estve harmadmagával, s hozott különbféle élést, főzeléket és három sajtot, melyeket a fatens minekutána hazaérkezett, ugyan maga adott bé a prédikátornak, Kordát azon alkalmatosággal többé bé nem bocsájtván a prédikátorhoz, minthogy Helleb- ronth szolgabíró úr várta a tömlöchöz. Azon két társát pedig Kordának a fatens nem tudja, kik voltak, nem is látta, mivel hazajövetele előtt elmenvén azok, a tömlöcháztúl Kordát csak magát találta. Ezután második vagy harmadik nap Subics úr a fatenst magához hívatta, és a belső szobácskájábán, melybül önnön gyermekeit már jelenlétében a fatensnek kiparancsolta vala, bézárkózván csendességgel megszólítá, ekképpen: Samu, valamit mondanék én néked, ha te el nem árulnál. Melyre mondá e fatens, uram, nem biz én, csak parancsoljon az úr. Erre kezdé Subics úr nyilatkoztatni a dolgot, intvén újabban a titokra, és mondván: hogy lehetne ezt a prédikátort kibocsájtani, hogy senki sem tudná. Erre a fatens, minthogy félt vala, mikor felhívattatott, netalán tán Kordának vagy az előbbenieknek bébocsájtásáért való számadásra hívattassék, megbátorodván felelte: uram ez könnyen meglehet, akár ma is, de bezzeg más lábábúl kihúzom a tövisét, 533 augusztus 6-án 144
