Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)
Dokumentumok - III. Heves és Külső-Szolnok vármegyei települések protestáns közösségeinek néhány 18. századi forrása
Innen a fatens kimenvén nem csak megtudta a dolgot, de a pénzt is kezéhez vette Borbély Ádám kezébül egy új vászony jó férfi arasznyi magosságú, és egy karvas- tagságnyi nagyságú zacskóban, melyet szinte Borbély Ádám csak két-három gombra gombolt dolmánya alól a kebelébűl vont ki. Azt következendőképpen bé is vitte a prédikátornak maga a fatens. Mivel pedig a prédikátornak akkori újabb kérésére sem akarta béereszteni az említett túriakat a fatens, a prédikátor ugyana fatensnek kimenetelekor az ajtónyitás közt intéssel béhívá a fatens feleségét, ki is bemenvén, s csak hamar visszatérvén, jelentette a fatensnek: hogy a prédikátor két egész márjást adott néki papirosba. S kérte egyszersmind, hogy lenne közbejáró, szószóló a fatensnél az említett túriak bébocsájtása iránt, kinek ilyen kijövetele előtt Borbély Ádám magának a fatensnek is két egész máriást, és két garast nyomott a süvege megé. Ennek azért következett kérésére engedvén a fatens, minthogy magátúl cselekedni nem merte, közölte a hajdúkkal a dolgot, ha tudniillik bébocsájthatja-e, minek utána pedig ezek is reá állottak, és az öt icce bort, melyet a túriak hozattak, kezekhez vették volna, az említett túriakat bébocsáj tóttá a prédikátorhoz, s maga is bélépett ugyan, de mulatás nélkül visszatért a külső szobába. Halottá mindazonáltal még bent létekor, hogy deákul kezdett szólani hozzájok a prédikátor, és Borbély Ádám is deákul felelt, nevezetesen a feleségéről, gyermekérűl. Minthogy pedig félt a fatens, tartván attúl, netalán tán a N. Vgynek érkezhető tisztje vagy más valaki bent érje a túriakat a prédikátornál, csak hamar visszament, és kihítta azon túriakat, mondván: hogy bent maradásokat tovább nem engedheti. Kijővén azért a túriak, és az említett zacskó pénzt is a prédikátortúl magokkal kihozván a fatensnek tett kérdéseire: ha tudniillik elvégezték volna-e a dolgokat a prédikátornál, és hová menendők volnának immár? Mondották: hogy most Subics Pál uramhoz menendők, mely felelet után nyomba el is indultak a pénzzel együtt. Ez volt reggeli hat óra tájban, még az éccakai ablaktábláknak bézárattakor. Csak hamar pedig nyolc óra tájban visszatérvén a tömlöcházhoz az említett túriak pénz nélkül, mondották a fatens kérdésére: hogy volt immár Subics uramnál, mely után tett kérésekre a fatens engedelmébűl újabban bémementek a prédikátorhoz. Mivel pedig vélek együtt a fatens maga is bément, s ugyan első bélépésektül fogva két vagy három miatyánkig jelen maradott, halottá, hogy kérdezte a prédikátor, ha voltak-e Subics Pál uramnál? Nem különben, ha jó nevén vette-e Subics úr, és mit felelt? Mely kérdéseire feleltek a túriak: hogy igen is voltak, és Subics úr igen is jó néven vette, sőt hogy délután még aznap maga is bé fog jönni, ami szinte valósággal is következett. Mert déli 12 óra után Subics Pál úr az említett túriakkal megjelent, s azokkal együtt a prédikátorhoz is bément, aholott alkalmas üdéig mulatott is. 142
