Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)

352 1556 február-március folyamán a Szapolyaiak oldalán már Erdély legbefolyásosabb urai álltak: Kendy Ferenc és Antal, Balassa Menyhárt, a Bebekek, Petrovics Péter. Dobót mindegyre próbálták meggyőzni, sikertelenül. A hírnöknek, akit az urak hozzá menesztettek a leghatározottabban azt válaszolta, hogy ő a maga részéről a végsőkig kitart Ferdinánd mellett, és hiába idézték emlékezetébe „ az utóbbi évek pusztításait, az ostrommal bevett várakat, a lemészárolt hadakat, és hogy a török csapatok ennek a tartománynak a belsejében garázdálkodtak, amelyet a király itt lévő őr csapataival sehogyan sem tudott megoltalmazni", sőt azt is mondták - nyilván saját maguk katonai fölényére utalva -, hogy aki a fegyvert kézben tartja, az parancsol, Dobó hajthatatlan maradt.

1

5 Az immár Petrovics utasítására 1556. márciusában Szászsebesen összeült erdélyi országgyűlés határozatai megerősítették és részben pontosították a februári tordai gyűlésen kimondottakat.

1

6 A rendek itt hozott döntéseiket hosszú és igen tanulságos bevezető magyarázattal indokolták meg. Mint kiderült, két újabb levelet kaptak, egyiket Bornemissza Pál erdélyi püspöktől és ruszkai Dobó István vajdától, amely arra szólította föl őket, hogy maradjanak meg Ferdinánd hűségén, hiszen a király megígérte, hogy további tárgyalásokat folytat a szultánnal, aminthogy ezek folynak is, és üzeni, hogy előbb-utóbb segítséget fog adni az országnak. Figyelmeztetik őket arra is, hogy az előző év decemberében, a székelyvásárhelyi gyűlés határozata alapján Ferdinándhoz küldött követek sem érkeztek még meg a válasszal.

1

7 A másik levelet pedig magától a szultántól kapták, aki viszont arra szólította fel őket, hogy saját erejükből hozzák vissza Izabella királynét és fiát Erdélybe, mert ha nem, akkor a török hadak fogják ezt megtenni.

1

8 Ezért kellett tehát Petrovicsot behívniuk, aki addig Erdélyen kívül, Lúgoson állomásozott hadaival.

1

9 A rendek hozzátették azt is, hogy erről a kényszerhelyzetről a püspök úrnak is és a vajdának is ugyanolyan tudomása volt, mint nekik. Bornemissza és Dobó mégis hosszasan vádolta őket azzal, hogy hűtlenül és méltatlanul elhagyják urukat és fejedelmüket, a római király őfelségét, ami nem éppen tisztességes dolog részükről.

2

0 A rendek válaszul kijelentették, hogy az ő uruk és fejedelmük pedig nem más, mint János király fia, „ kinek hittel köteleztük vala magunkat, kit az önnön oltalom szolgája [Fráter György] általfosztotta meg római király ez országtól - nem mi akaratunkból "

2

1 Ezért a rendek János király fiát ünnepélyesen elismerik természet szerint 15 BETHLEN, II. 188-189. p. 16 A Balassa Menyhárt erdélyi főkapitány parancsára összehívott 1556. februári tordai gyűlésről Bethlen Farkas tudósít, országgyűlési iratok nem maradtak fenn. Eszerint ezen a magyarok és székelyek mellett a szászokat csak Georg Hecht képviselte, felhatalmazás nélkül. A rendek elhatározták, hogy János Zsigmondot vissszahívják, Petrovicsot pedig a királyfi képében bekéretik Erdélybe. BETHLEN, II. 185. p. 17 EOEI. 566-567. p., ugyanerről beszámol: BETHLEN, II. 190. p. 18 A szászsebesi országgyűlés (1556. március 8.) határozatai: EOE I. 566-567. p. 19 SlEGLER, 2007. 96. pr~ 20 EOE I. 569. p. 21 Uo. 569. p.