Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556) 353 való uruknak és királyuknak. Az erdélyi rendek részéről már nem először hangzott el ekkor, hogy János királyt és annak fiát tekintették igazi uruknak, és nem nézték jó szemmel, hogy Erdély a magyar király jogara alá került. Megmagyarázzák cselekedeteiknek egyéb indokait is: a török szultán hatalma alá nem úgy kerül Erdély, mint az „afféle országok, kiben török lakik", hanem engedelmességet kíván a „mi urunk gyermekének neve alatt". Egyebekben pedig nem értik, hogy ha maga Ferdinánd is az ország megmaradását a szultánnal kötendő békességtől reméli - szüntelenül tárgyaltat vele, sőt adófizetést is felajánlott -, akkor miért kifogásolja, hogy ők is ugyanezt gondolják, hiszen Isten nekik is szemet és fület adott. 2 2 Hozzáteszik, hogy a király, a vajda és a püspök cselekedeiből csak azt tudják kivenni, miszerint céljuk, hogy „a nyomorult magyar nemzetet kétfelé szakaszszák, és ekképpen való egyenetlenségből elveszszünk", mert, folytatják, már a mohácsi veszedelem után, a kétfelé szakadás után is - „ kinek római király vala oka " - sok magyar vér ontatott ki az egymás elleni csatározásokban. A szászsebesi országgyűlés ezt követően Petrovics Pétert helytartói (locumtenens) tisztséggel ruházta föl, minden ahhoz való hatalommal; a pénzügyeket, a közigazgatást, a katonai főhatalmat és a legfőbb igazságszolgáltatást is kezébe adták. 23 Mellé minden nemzetből két főurat állítottak, a nemességből Patócsy Boldizsárt, háportoni Forró Miklóst, a székelyektől Kornis Miklóst és Andrási Mártont, a szászok részéről Haller Péter szebeni polgármestert, és Benkner Mihály brassói főbírót, akiknek tanácsaikkal kellett segíteniük Petrovicsot a kormányzásban addig is, amíg Izabella királyné és fia visszaérkezik az országba. Az országgyűlés alapvetően nem volt ellenséges Bornemissza püspökkel szemben, hiszen elrendelték, követek által ismételten kérjék meg, hogy maradjon bent Erdélyben, ahol szívesen látják, ha áttér János Zsigmond hűségére és átadja a még uralmában lévő birtokokat, ha viszont nem, akkor távozzon mielőbb békességgel, mert nem tudni, hogy később „ lészen-é őkegyelmének békességes kimenetele avagy nem ", 2 4 Dobó időközben Bornemissza Pálra bízta Gyulafehérvár védelmét, maga pedig továbbra is Szamosújvárott sáncolta el magát. A pécsi származású Bornemissza Pálnak ha nem is volt hazája Erdély, ismertelen sem lehetett számára, hiszen királyi titkárként korábban többször is járt itt, különféle megbízatásokkal. A legnevezetesebb útja 1552 március-áprilisában zajlott le, amikor is mint királyi biztos, társával, Werner György sárosi kamarai adminisztrátorral, I. Ferdinánd pénzügyi-gazdasági szakértőjével meg kellett vizsgálniuk az Erdélyből beszedhető királyi jövedelmeket, és arról jelentést kellett készíteniük. 2 5 Jól ismerte tehát a helyi viszonyokat, eligazodott az emberek között, és a pénzügyi nehézségeket is ismernie kellett, amelyek sem sokat enyhültek azóta, hogy Erdély 1551 nyarán Habsburg-fennhatóság alá került. 1553-ban nevezte ki Ferdinánd erdélyi püspökké, 2 6 és ugyanezen év tavaszán foglalta el püspöki 22 EOEI. 570. p. 23 Uo. 571-573. p. 24 Uo. 572. p. 25 Lásd OBORNI, 2002.
