Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Hausel Sándor: A Magyar Vöröskereszt balassagyarmati Fiókegyletének története megalakulásától az első világháborúig
Hausel Sándor: A magyar vöröskereszt balassagyarmati ... története. 223 Elekné, Farkas Ferencné, Frideczky Lajosné, Garam Jenőné, Harmos Gáborné, Havas Gyuláné, Klein Jánosné, Kövy Tivadarné, Madách Károlyné, Melicher Ferencné, Némethy Kálmánné, Szerémy Gáborné, Veisz Salamonné, továbbá Frideczky Lajos, Reményi Károly, és Sztranyavszky Géza. 5 Az elnökké Kövy Tivadarnét választották, mert az egylet megalapítása az ő „nemes törekvésének és fáradságot nem ismerő buzgalmának köszönhető". Ikerelnök Frideczky Lajos, alelnök Klein Jánosné, titkár Reményi Károly, pénztárnok Sztranyavszky Géza lett. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az elnöknő férje a balassagyarmati ügyvédi kamara elnöke, a tűzoltó egyesület létrehozója, számos más egyesület tevékeny tagja, a város társasági életének közismert szereplője volt.) így történt tehát, hogy Balassagyarmat azon kevés városok (Szeged, Mór, Hajdúszoboszló, Dorog, Hajdúnánás Homonna, Kassa, Marosvásárhely) közé tartozik, ahol 1879-től számíthatják a Vöröskereszt működését. Első jelentős megmozdulásukra karácsonykor került sor. Az ezt megelőző választmányi gyűlésen további tagok toborzását, a helybeli teljesen vagyontalan árvák ruhákkal való ellátását, valamint a nem kolduló, de teljesen elhagyatott ún. házi szegények segélyezését határozták el. Az egylet kezdeti sikereinek Kövy Tivadarné buzgólkodása mellett az is oka volt, hogy a főispán Gyürky Ábrahám a mozgalom mellé állt, ami vonzóan és ösztönzőleg hatott a város vagyonos lakóira és a város pénzintézeteire. A ruhák beszerzését Kövy Tivadarné, Frideczky Lajosné, Klein Jánosné, Weisz Salamonné és Baintner Ottóné végezte olyan kereskedőknél, akik az egylet tagjai voltak, ezért árengedményt remélhettek. De nem csak készruhát vettek, hanem a hozzáértő hölgytagok varrtak is. A ruhák ünnepélyes szétosztását a városháza termében tartották meg karácsony előestéjén. Ekkortól vált szokássá, hogy a városnál teendő ún. újévi köszöntésektől megváltják magukat a „vöröskereszt jelvényű jótékony nőegylet" javára, amely elképzelést egyébként a miniszterelnök, Tisza Kálmán is szorgalmazta. Először 1881 -ben fordult az egylet a városhoz, amely „általános helyeslések között" határozta el, hogy a jövőben megszünteti az újévi üdvözletek és kívánatok fejében adandó fizetséget: „az ezek megváltása fejében gyűjtött adakozások Opicz Károly és Fillér Lajos tanácsnokok által kezelendő gyűjtőívekre feljegyeztessenek, a befolyt összeg pedig a „Veres Kereszt" elismert jó sikerrel működő jótékony célú egylet pénztára javára szolgáltassák át." Újévkor szokás volt az ismerősöknek és barátoknak BUEK feliratú névjegykártyákat küldözgetni. (A gyógyszerészek pl. kedveskedésül füstölőket és szagosítókat küldtek. Meg is jegyezte az újság: „Követésre méltó másoknak is, hogy efféle fölösleges, fényűzési s csak hiúságinak kedvező kiadások helyett inkább a szegénységen segítsünk.) Ennek az új kezdeményezésnek talán csak a postások nem örültek. Ez alól a lassan kényelmetlenné váló szokás alól mentették fel magukat az emberek, azzal, ha nem a levélhordó vagy a küldönc kapta meg a kézbesítésért a díjat, hanem azt felajánlották jótékony célra, mintegy fölmentve ezzel a lelkiismeretüket. A szegény- és árvagyerekek felruházása mellett a fő tevékenységi köre a „szegényebb néposztály" tűzifával való ellátása volt. A tanácsülési jegyzőkönyvekben egy évtizeden át lehet nyomon kísérni az 5 NLHH 1879. július 6.
